Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)
Lajos Árpád: A domaházi ivó
* gatya t. Elmaradhatatlan kellékek voltak: a kolomp, csengő, tepsi, rossz fazék, fedő, mint zajt keltő eszközök. Ezek és a forditott ruhaTétel - Toltaképen rarázslő, gonosz-ttző eszközök voltak,a feltünéskeltés eredeti elemei. De volt egy bohóc, u.n. "mumma", aki birkabőrbe öltözött, kosfejet vett a fejére, s rúdon döglött. Tar jut lóbált. A biró utoljára a kerttlás alkalmával érvényesítette hatalmát. Aki elmaradt, azt a csendőrökkel, katonákkal elővezettette, és ugyanúgy "deresre huzattá", minthacsak az ijó volna még. Hogyan ment a "kerülés"? A mumma fejére vette a kosfejet, kézbevett* a döglött rarjut, a többiek hozzátársultak, s most már csak laza csoportban indultak el. Hangos lármával, kolomp, csengő rázásával, tepsi, fedő összeütésévei, "tapsikoltatásával" mentek házról-házra. Ezt a koledálást a házbeliek jó néven vették, sőt, szerencséjüknek tartották. A kerülők nagy lármáikkal, kifordított ruháikkal voltaképen a rontást űzték el a házaktól. Ennek tudata azonban elhomályosult .Nóta, zene már ilyenkor nem is volt, csak az éktelen nagy lárma. lösben a mumma akit talált,megtáncoltatta. Ezért a szerepéért a koledálás végén pár liter pályinka kijárt neki. A kerülők a házaktól lisztet, szalonnát, tojást, hurkát, kolbászt stb., kaptak. Ezek gyűjtögették össze kosarakba. Akadt elvétve ház, ahol nem adtak semmit .A fösvény házát azonban megbüntették. Elkaparintották valamelyik ruhadarabot, s azt felakasztották egy közeli fára. A megszégyenítésért panasznak nem volt hely*. A fösvényt panaszával a jegyzőség is elutasította. Ha mások legalább egy tojást adtak, ő is megtehette volna. A begyűjtött élelmet aztán elvitték az ijóházba - legtöbbször már délutánra járt az idő -, s a gazdasszonynak odaadták,aki még utoljára egy jó lakomát csapott a legényeknek. 0* maga is részesült nemcsak a koledáláson szerzett élelem egy részéből, hanem italt is kapott. + így telt el a farsang három napjáéi mulatsággal eltelt fiatalság most már elégedetten fordult a böjtbe. Lajos Árpád
