Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Lajos Árpád: A domaházi ivó

A tánc csárdás és a végefelé megint a vasvári volt. Derengéskor abbahagyták a táncot, de még végezetül egyet-kettőt fordultak erre a hagyományos palóc korhelynótára: Bőjtfogadó szerdára virradva pedig elkövetkezett a mulatság vaskos befejezése. Farsangtemetés

. ?gy vállalkozó, hamisabb legény, aki a tréfa kedvéért kopottas ruhát vett fel, ugy tett, mintha összeesett volna a nagy dáridó hevében. A biró parancsára egy saroglyára tették és vagy a liciumcserje mellett, vagy az ijóházhan a saroglyán "felravatalozták", a földön. A legények köztll egy jelentkezett orvosnak, egy papnak, egy pedig kántornak. Az orvos odalépett a "halotthoz", hogy megállapítsa a halált. Kigombolta a legény nadrágját, elővette annak himtagját, s rámutatott: nincs már abban semmi élet. A leselkedő, félig-meddig szemérmességet tetető fiatalság éktelen kacaja közben aztán visszacsomagolta. Ekkor előállott a kántor, s egyházi szertartást parodizálva, elsorolta a ravatal felett a hónapok neveit.