Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Lajos Árpád: A domaházi ivó

3= 1 t rxj 1 r f r f J < W * • l«= A táncot párosan is, körben is szerették. A táncmesterek intésére a zenészek rázendítettek, mire a legények a ház egyik, a lányok az átlŐB irányban szembeniévé másik sarkán álltak fel. A legények kezdték először, majd kiki egy rövid fejmozdulattal magához intette párját. A párok sohasem fogődztak össze két kézzel, mint a csárdásban, hanem egymással szemben külön,ritkábban egy-egy átmeneti jobbkézfogással. A férfiak hátratett, a nők esipőretett kézzel táncoltak. Nagyon sok figura nem volt, de a mozdulatok összetétele, a helyváltoztatásban levő sok ügyes rögtönzés igen eleven, változatos képet nyújtott.

7

éhány idősebb adatközlőm (Elek SzőszőlŐ Ignác 74 é., Hollő Vaskő Ágoston 68 é., Elek Csepcse Andrásné 60 é., Kis Sunyi Piros 46 é.) el is járta,be is mutatta helyváltoztatásokkal a vasvárit. A vasvári táncban hangsúlyozva van a derék élénk jobbra ós bal ra hajlása, valamint a térd könnyed rugózása. A lépéselemek közt legszokásosabb közel a földhöz a lábkörzés élőreiveive felváltva jobb- és baloldalt. A láb a földet háromféléké

pen érheti: sarokkal, talppal és talpheggyel. A két első a gyakoribb. Ha sarokkal éri a láb a '"öldet, ez a mozdulat kiadós térdhaj lássál, simán megy, ha viszont talppal, ekkor a körzést szőkdelés kiséri. A sarkos Ívelés lépésváltással ( saszé), történik, a talppal való körzéskor viszont a szökdelő lábak egyszerre írnek földet. A láhkörzéskor nemcsak jobbra-balra mozognak, hanem lassan előrehaladó - illetőleg nőknél hátrahaladó) mozgást is végezhetnek, sőt, egymással állandóan szemben táncolva, kerülgethetik is