Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)
Kresz Mária: A kisbuba és anyja Nyárszón
•ég gyermekei kedvéért sem szabad semmit elhanyagolnia, mert felborul a gazdaság, is eddigiekből is kiderül,hogy mekkora akadály lehet ebben a mnnkában a kisbaba. Hát még ha több kisgyermek van! A nagyobbak nemcsak maguk okosnak gondot, gyakran a kicsit sem hagyják békén. Ha szerencsére elaludt, felsu8Qgiákt évődnek vele, addig piszkálják, míg rájuk kell ssőlni: "He síkasd, a jó Isten áIgyon meg!* 1 Folyton játszanának vele, járni tanítgatják: "lem úgy támaggyátok, mind az ülű (ölyv) a csirkét!" - kiált végül mérgesen az anyjuk.Az asszony egy percig sem hagyhatja gyermekét magára. Nemcsak a mezőre kénytelen kicipelni,hanem még a szomszédba se mehet úgy, hogy ne kelljen aggodalmasan figyelni, vájjon nem sír-e kicsinye az elhagyott házban. Télen nem járhat az asszonyok fonőházába, otthon kell ülnie mellette. Ha elmegy a táncba, a néhány hónapos csecsemőt is magával viszi, ha éhes, ott szoptatja meg. Nem csoda tehát, ha az édesanya nyáron, mikor kétszerannyi a dolga, másra bízza gyermeke gondozását .A pesztra rendszerint 6-12 esztendős kisleány, a kisbuba testvére, vagy unokatestvére,aki szívességből, esetleg valami csekély ajándék fejében ügyel rá.Gyakran a bony át kérik eeg, hogy vigyázzon unokájára. Néha pénzért fogadnak kis pesztrát, ha nincs senki a rokonságban, aki dajkálná. Hogy ezek a kis pesztrák milyen felelőtlenül bánnak a reájuk bízott csemetékkel, - ami nem csoda, hiszen maguk is gyermekek! - arról alább less szó. Az anyai gondozást főleg az első yálágháboru előtt nélkülözték a gyermekek, mikor az asszonyok aratni jártak, mert ritka anya, aki a kiosinyét is magával vitte. "Már június elején megkezdi a nép a kivándorlást, amint mondja arra messze Magyarországba." - írja Gyarmathyné.^ M ís ha csak a férfi menne, az erőtől duzzadó fiatal leány, de elmegy, mert el kell mennie, - a szegény gyönge anya is, aki után néha Öt-hat kis gyermek sír; sír a legszomorítóbb állapotban. Ilyenkor a fehér ingecskés, rózsás arcú kis teremtésekből, halvány, gondozatlan piszkos, szánandó alakok válnak. így része - az apraja - ki sem lábolja azt az elhagyatottságot; a megmaradóttaknák pedig igen nagy részéből nyomorék leszo Szert van à szegényebbek között annyi sánta. Lám a módosabb gazdák gyermekei szép, szálas, délceg alakok. Az édesanyjok nem ment a bölcső mellől kenyeret keresni."Gyarmathyné leírja ezután, hogy milyen elhanyagolt, kiéhezett állapotban vannak ezek a szegény gyermekek, akiket egy-egy elaggott, munkaképtelen öregre bíztak, aki "még ha jobb módban, jobb erőben lenne, akkor sem igen boldogulna egymagára
