Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Kallós Zoltán: Asztalok, székek a gyimesi és moldvai magyaroknál

6. a,b. ábra Kalotaszegen, a Hadas Tölgyi részen, MagyarTistán láttam a temlcces asztalhoz hasonló asztalt, ez a "szekrényes asztal". Gyimesen régen a nagy asztalhoz vagy a temleces asztalhoz is csak a házigazda s felesége ült,a többi háznépe mind a kicsi asz tálnál érett. A házas fiak is a menyecskékkel a kis asztalnál ettek. A vendégeket a nagy asztalhoz ültették. Evéskor a kicsi asztalkát a ház közepére tették, nyáron meg ki szokták vinni a ház eleibe, és ott esznek rajta. Míg moldvában ma is a csóré asztalra borítják fel a málét, Gyimesen az asztalkát étkezéshez leterítették abrosszal. Van azonban olyan emlékezés is, mely szerint: "A málét miután kiborították az asztalra, cérnaszállal felszelték, s a darabokat egyenletesen széjjel osztották az asztalon, ugy hogy mindenki könnyen hézzá jusson". Ka azonban itt Gyimesen erre a célra inkább egy nyeles lapító szolgál, mit az asztal közepére tesznek, és arra borítják rá a málét (6. ábra). A lapító nyelére rá van tekerve a cérnaszál, mi a málé felszeletelésére szolgál. Tan továbbá egy kis "lapicka" is (7.ábra), mivel a málét összenyomkodják, miután megfőtt. A Gyórffy István féle kerek asztal lapján vékony, finom vágásnyomok láthatók. Ezek laska és káposzta vágásából eredhetnek. Búsdaraboláshoz itt külön széket használnak, ez a "húsvágószék". Itt Gyimesen létezik még "boncoló asztal" (vagy "boncoló pad") is, disznóvágáshoz (8.ábra). Az asztalhoz kicsi "karosszék" és "kerek szék" (9-10.ábra).volt használatos. Ezek is szintén kalibánál vannak jelenleg. Mind a széket, mind az asztalt mindenki maga készíti házilag. De a kalibákban régen ennél kezdetlegesebb székféleségek voltak általánosak. "A kalibáknál s a szullákba régen kecskeszéket vagy 7. ábra 8. ábra