Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Kresz Mária: A kisbuba és anyja Nyárszón

Sokszor hátakon viszik a kicsit. Aki felvette, kiabál: "Torát vegyenek!" - s előreszalad Tele.sert a töhbiek

f

ha ótól tudják éra: » csiklandozzák, gidilik a gyermeket, azaz bödölőt (túrós edényt). "Mijen túrót árul?" - kérdik. "Priss túrót, c

sipős túrót!" - Tálaszolja. A kisbabának sokféle játékot kell eltűrni, például lefektetik és lábánál fogra húzzák, "hogy csússzon", vagy hengergóztetik

ignritják a földön. Bgyik bonya mindig lefektette a gyermeket és kezével végigjárt a kis testén: "Mennyen babari, mennyen babari", - mondta. Kisgyermeknek rávernek a hátára: "Megsült a cipó, nézzük? Még nem sült meg!" - Máskor hirtelen felmutatnak a mennyezetre: "Fi a pap kise!" - s mikor a gyermek felnéz, megcsiklandozzák a nyakát. "Én is pisze, te is pisze, gyere pisze, vesszünk össze!" -mondják és összedörzsölik az orrukat. A kis pesztrák gyakran alsó ajkakat remegtették ujjukkal, míg végül a gyermek maga is megszokja és folyton bttkézlk

. Sétáláskor azt mondják: Séta, séta. sétálunk. Farkast látunk, - ellátunk! Kezükkel sokféleképpen tudnak játszani. A kicsit megtanítják tapsolni: Î

apsi, tapsi, tatának, iros csizmát nanának! Nyárszón is játszák a közismert ujjkiolrasót: "Ez elment nyulászni..." stb. Egymás kezébe csimpaszkodnak és végül összeveregetik: Csini csóka, Tarju vágia, Holló kopácsolja, Kár, kár, kár! A gyermek kezét kétszer szépen megsimogatják és aztán ráverneb "Simás, borsos,paprikás!" Inkább nagyobb gyermekek játszák a köretkező játékot: mutató ujjuk körmére papirt ragasztanak és föl s alá mozgatják: Két kis madár ül egy fán, Bgyik Péter, másik Pál, Hess el Péter, hess el Pál, Gyere vissza kis madár!