Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Kovács Ágnes: Szépmezőszárnya meséjének magyar redakciói

telenül. - Jaj kedves bátyám, azt hittem, hogy itt hagytál! De Pumilek királyfi nem mondott meg neki semmit, is öccse bement Yilágszépasszonyához ás azt mondta neki, hogy adjon egy Öltöny ruhát! - Akkor levitte a bátyát a padlásra és arany ruhába öltöztette. (Tolt ott sok vitézi ruha, akinek már a gazdáját megölte a tüzes kígyó.) Na és lementek vissza, hozzáfogott búcsúzni az öcsétől és Világszépasszonytól és a középső öccsével elindultak tovább világot próbálni. Mentek jó ideig, nagy utat bejártak, talán még cost is mennek, ha meg nem haltak! Kimondta; Köpösdi István, 30 éves kisparaszt. Miskolcon munkásoktól hallotta esténként. Mezőladány, 1956. VI. 5. Gyűjtötte: Bodnár Bálint, Kisvárda. P 61/1957 10. sz. mese. + + + Kurt Banké emiitett tanulmányában kilátásba helyezi a tipus monográfiájának elkészítését.^ Ehhez a mü megjelenésének időpontjáig /1934/ mindössze két magyar változat állott rendelkezésére az általunk felsorolt változat sorból: a 13. és a 20. számú. Amennyiben tervét megvalósítani szándékozik, figyelmébe ajánljuk változatainkat azzal a megjegyzéssel, hogy jóllehet számuk a többi magyar tündérmesék változatainak számához képest viszonylag magas, ahhoz rendkívül alacsony, hogy a tipus kópét akárcsak a magyar nyelvterületen is kielégítő módon megrajzolhassuk. A tipus monográfiájának elkészitése igen nagy haszonnal járna számunkra, mivel a mese mind tartalmánál, mind általános elterjedett8égénél, mind töredezettségénél fogva arra enged következtetni, hogy egyike legrégibb mesejellegü költői alkotásainknak, melyet, mint ezt a tipus nemzetközi eltérjedettsége is mutatja, minden valószínűség szerint keletről hoztunk magunkkal. A tipus természetesen nem egyedülálló népköltészetünkben, hanem mesekincsünk samanisztikus jegyeket hordozó