Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)
Kovács Ágnes: Szépmezőszárnya meséjének magyar redakciói
rályfi csak lelökné a kefét s az válna egy sorú erdőnek, nig én ezen átalérnék, addig 6k jót haladnának. Mikor megint utói érném Óket, akkor magint lelökné a vakarót, az vállana egy nagy folyóvíznek, mig én azon keresztül törnék, addig ók jót haladnának, mikor pedig utolérném őket, lelökné a busa cipót, az válna eg* olyan hegynek, hogy az égig érne és addig,míg éa keresztül törnék rajta, addig ők a kovács lakásáig érnének. írre Pumilek királyfi egyet zümmögött éa kirepült. - Itt volt Puai lek királyfi dongóba. Böktőn megyek utánnok. Pumilek rögtöm megvásárolt mindent és megindult menni. Oda is ért nem soká a két öocséhes. ás ast mondta: - Böktőn üljetek lóra,öC3éim! és már memjlak is éa ahogy mennek visszafele. Ham is sokára megszólal a legkisebbik öccsök; - Jaj, kedves bátyám, de sütik a hátami Írre Pumilek királyfi lelökte a kefét, az vallott ott egy nagy erdőnek. Mig ezen keresztül tört a tüzes agykerék, addig a három királyfi jó haladt. Kis idő múlva megint megszólal a középső öccse: - Kedves bátyám, teljesen megsülök, segíts rajtam! Akkor ledobta Pumilek királyfi a vakarót, as vallott egy országos nagy viznek, mig azon haladt a tüzes agykerék, addig a három királyfi jót haladt, a tüzes agykerék padig égessen lehűlt, de még jóformán ki sem szuszogták magokat, máris ott volt a hátuk mögött feltüsesedre. - Most már baj van ( öcséim! nekem is kezd melegem lenni. Akkor ledobta a buzacipót. Az vallott egy óriási nagy hegynek. Mig azon megint keresztül tört a tüzes agykerék, addig ők jól elhaladtak. Már elérték a kovácsmühelyt, azt mondja a kissebbik öccse: - Jaj f kedves bátyám! Rögtön megégek! Már minden leégett rólam! Ekkorra odaértek a kovács lakásához. Akkor a bátyja odaugrott és megkapta as öccsét, bevitte a kovács hasába. De már a középső öccse is nagyon jajgatott, azt is bevitte, ott hideg vizeshordóba ültek. Bkkorra odaérkezett a tüzesagy kerék,azt mondta a komájának (a kovács vót a komája): Komám ( add ide a három vitézt! - Nem birok vélek,k mám asszony. Tajjál itt a műhelyem ódaián egy lyukat és bedugod a szádat és én belehányom a három vitézt. Meg is tette a sárkányok anyja. És Pumilek királyfi rögtön az
