Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)
Katona Imre: Dohányzás és pipahuja kubikmunkán
percig). Egyetlen kivétel volt a szombat, a mérés napja: "A munka nem folyt rendes mederben, hanem pipahujákat csapva, ami az akkori kubikosoknál rendes szokásban volt, összementek a szomszéd gödörből is és találgatták, számolgatták, hogy körülbelül mennyi méterük lehet és mennyi pénzt kaphatnak."^ A közös dohányzásnak nem csupán gyakorlati haszna volt, társas alkalmat is teremtett, régi összejövetelek többszörösen átalakult és modernizált változataként maradt fenn a munkán: "Ha megálltak egy-egy pipahujára, mert valahol messze a csapat élén elkiáltotta magát az egyik: - pipahujaí - akkor a gödörben már féloldalra borultak a talyicskák. Aki éppen a gát tetején volt, kocogott lefelé, nehogy véletlenül kimaradjon a pipázásból, cigarettázásből.Ha egyiket sem csinálta, leült a talyicska két szarva közt, a kiselejére, egyik lábát a másikra tette." 46 Az emberpiac másik neve, a köpködő ^ 7 pedig jelzi e közösségi "intézmény* teljes átalakulásának mértékét, amikor már minden varázsát és meghittségét végképp elvesztette. Katona Imre Jegyzetek 1. Vö. Takács Lajos ; "A 1 rendes pipázás privilégiumjai..." (Adalék a dohányzás történetéhez) - Bthn. 65. (1954), 210. 2. Részletesen 1. Remethey Fülepp Dezső : A nagy szenvedély. A dohányzás története. (Bp.), 1937. 3. Takács L. : i.m. 212-213. 4. A kubikosokéhoz hasonló vándoréletet élé summások dohányzására a szinte teljes pénztelenség volt jellemző: a férfiak jelentés része nem dohányzott, ill.kevés cigarettát szívott; jóformán csak a summásgazdának telt jobb cigarettára,a többi olcsó pipadohányt csavart a maga bőrébe (csomagolópapírjába) vagy újságpapírba, könyvlapba, esetleg olcsó csempészpapírba. Koós Imre , Summásélet. Miskolc,1957. Kézirat, 157-158.
