Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Babus Jolán: Adalékok a lányai aratáshoz

időnként kimegy a munka haladását megnézni. Ilyenkor jő erőt, egészcéget kíván a képeseknek. Azok megköszönik. A marikszedő vagy a kévekötő az éppen elkészült kévekötéllel egy óvatlan pillanatban megkötözi a gazdát. A kévekötelet átveti a feje fölött, körülveszi rajta és a hátán összefogja. Nevet mindenki,a megkötözött is. Addig nem engedik el, míg ki nem váltja magát

. Pénzt ad a megkötözőnek,azt az aratők elosztják maguk között. A gazda családjának tagjait is megkötözik, ha\imennek. A gyermekeket apjuk váltja ki. - Ez nemcsak uradalomban volt szokásban, hanem a földet használó értelmiségi emberek képeseinél is (tanító, pap, fegyző.) Ha zöldes a gabona (gazos vagy lóherés), nem kötik mindjárt kévébe, hanem a markot a kötélre téve úgy hagyják száradni ^^V^fii s csak később kőtik fel. A kéve kalásza a tarló felé van, a tusája a vágatlan búza falé, annyira, hogy a kasza vághasson. » Ha jó idő van, a kévéket otthagyják, ahol letették, aratnak tovább. Csak este rakják keresztbe

, vagy, ha hamarább végeznek a táblával, az aratás befejezése után. Szokás két kévét egymásra helyezni, hogy a duzzadt szárak megnyomódjanak, de nagyobb kévecsomókat nem csinálnak. Ha látják, hogy borul

, akkor azonnal összerakják a kévéket karesztbe, meg ne ázzanak a földön. A keresztben a kisebb eső még nem árt neki. Az összerakott kévecsomó neve kereszt

. A kalangya szót nem ismerik, nem használják. A kévék összerakásának neve keresztelés

. bekereBzteléq

. Híg az arató kiveri a kaszáját, a marikszedő meg a kévekötő kettesével odahordják a kévéket, ahol a keresztet akarják rakni, a föld középvonalába. Mikor az arató a kaszáját kiverte, a marikszedővel rakni kezdi a keresztet a tarlón, a kévekötő hordja és adogatja a kévéket, néha maga is rakja. Az egyik keres egy kis kévét, ez jön legalulra, mint buitatóu

. Az arató felállítja a kévét a tusai

ára (tövére), ráhajlik, betüri, vagyis derékban meghajlítja. A tusája karul alulra, hogy a föld nedvességétől fel ne pállion

. (A kalászáért kár volna.) A másik arató már teszi is melléje a következő kévét a kereszt egyik lá bául

. Körben haladva négy kévét tesznek köréje, négy lába van a karesztnek. Mindegyikben négy kéve van egymás fölött. A négy keresztláb között kis hézag van, hogy a szél jól járja és szárítsa a keresztet*