Vargyas Lajos: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 2. szám - Áj falu zenei anyaga, I. régi népdalok (Budapest, 1960)

Áj falu zenei anyaga (I. Régi népdalok)

es 62.) Ezeknek ugyanis rubato sőt parlando az előadása, mégpedig nem alkalmilag, a nem-teljes hangon dúdoló énekes jÓToltáhól, hanem szükségszerűen és minden előadásában. Másrészt ezek a dalok sosem az új stilus dalaival élnek együtt, még kevésbbé a fiatalok fonóbeli, vagy más együttes dalolásában, hanem mindig a régiekkel együtt olyan énekesek ajkán, akik régi dalokat tudnak; gyűjtéskor is a régi dalokkal együtt jelenik meg az énekesek tudatában még akkor is, ha történetesen fiatalabb énekes adja elő. Kizárólag régi szövegek társulnak hozzájuk, amilyent a mai fiatalok divatos dalai közt nem találunk.A 70.dal hangnemében is őriz arhaikus sajátságot. (L. a jegyzetet.) A 47. nyolcszótagos, ami már szinte el is választja az uj stilustól. Ott u.i. igen ritka a nyolcszótagú dal, s ami van az is a legrégiesebb forma (többnyire AA^A^A felépítésű), vagy kétes határeset. A 62., 6,6,8,6,szótagszámú, AA^BA felépítésű dallam, tehát még visszatérő szerkezete ás giusto előadása ellenére sem volna szigorúan véve újstilusú.Egyedül az 51. volna giustoban énekelve tökéletesen újstilusu, viszont ezt itt is,másutt is minden korosztály rubato-ban adta elő, a betyárballada szövegével. Véleményem szerint ezek a dallamok már megvoltak az uj stilus uralomrajutása előtt, vagy - mint a negyedik - a stilus alakulásának kezdetén keletkezhettek,

s még nem jellemzőek a stilusra. Ezeket ezért, s teljes joggal választhatjuk le mint régi dalt. Szerintem a giusto előadás az új stílusnak conditio sine qua non-ja. Éppen ez az a nagy különbség, amit a fiatalság a felsorolt dalokban érez, hogy sosem veszi bele őket saját közös repertoirjába: a fiatalok közös,társaságbeli éneklése más, mint giusto nem lehet. Abból a körülményből, hogy az áji és környékbeli öregek ajkán már él néhány újstilusu dal is, mint "régi" nóta - sok valóban régi között - nem szabad arra következtetni, hogy a stilus korábban alakult volna ki, mint ahogy az eddigi köztudat szerint történt. Sőt, ez a körülmény csak megerősíti az eddigi elképzelést. Minthogy ujabban több kísérlet történt messzibb múltba visszavezetni a stílust vagy annak egyes elemeit,^" nem árt ezzel a kérdéssel kissé részletesebben foglal1. Szabolcsi B.

: Adatok az ui magyar népdalstilus történetéhez. Uj Zenei Szemle 1950. Népzene és történelem. Bp. 1954. 26-58. Lásd erről Varg

yas Ethn. 1955,514-7 és Szabolcsi u.o. 519-2Ó. Továbbá Baj_e£zky; B.:"Melodiarium Hungáriáé Medii Aevi. I.Hymni et sequentiae. Bp. 1956. V. lap.