Vargyas Lajos: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 2. szám - Áj falu zenei anyaga, I. régi népdalok (Budapest, 1960)

Áj falu zenei anyaga (I. Régi népdalok)

sem, a 75 éves Hajdú Lajos dalaiban jelentkezik valami feltűnőbb jellegzetesség, amit megemlíthetünk. Nevezetesen csak nála, de nála többször találunk nagy ugrásokbél,zeg-zugos irányváltozásokból felépített, nem simán kanyargó, hanem szinte szögletesnek ható dallamvonalat. Ez lehet esetleg egy fejlettebb ötfokú stílusnak nála fennmaradt sajátsága is, de lehet egyéni sajátság is, ízlés-jelenség. (Példák: 22., 30. var., 36. negyedik sora, 43a, 46. harmadik sora, ez itt jól hat, 55., 71, 74.). Ugyanakkor mindig legszűrtebb, szinte klasszikus vonalakat kapunk másik kitűnő énekesemnél, Szabó Lajosnál: 3., (6.), (26), 27., sőt 4b oktávtöréses 1. sorával is, a-hoz viszonyítva. Néhány szót kell szólnunk anyagunk közlésének rendjéről is. Mindenekelőtt elkülöníthetünk benne néhány nagyobb csoportot, amiről már szóltunk: a tulajdonképpeni dalokat ( 1-76.sz.),néhány szokásdalla— mot (77-83.sz.), valamint az egyházi népénekek csoportját (84-99.sz.) és két függelékben a nem-áji (gőmöri) dalokat és az áji cigány-nyelvű dalok csoportját. (N.B. a cigányoktól feljegyzett magyar szövegű dalokat mint magyar nép- vagy műdalokat a megfelelő magyar anyagba soroltuk.) A tulajdonképpeni dalok csoportosítása az Akadémiai Népzenekutató Csoport legújabb rendszerezési elvei szerint, annak egyszerűsített formájában történt, (minthogy kevesebb dallamról van szó, különösen alig néhány új stílusúról). Ez abban áll, hogy a dallamsorok egymáshoz való magasság-viszonyát vesszük tekintetbe, (mint Rajeczky is a Melodiarium mutatóiban), különösen az első kettőnek viszonyát az utolsóhoz, ill. a záróhanghoz. Ilyen alapon különülnek el az ereszkedő, emelkedő típusok és alosztályaik. Ezek szerint következnek nálunk is először az ereszkedő dalok (1-33.), azután azok az ereszkedő dallamok, amelyeknek első két sora egy magasságban van, többnyire azonos is (348.)j azután az emelkedó-ereszkedő típusok (39-77.),

s végül néhány féldallam (73-76), amelynek formai felépítése nem megállapítható vagy másodlagos. A csoportokon belül kadencia-rendben követik egymást a dalok (magasabbról alacsonyabbra haladó sorrendben).Ugyanígy a többi csoporton belül is (szokásdalokban, egyházi népénekekben és a két Függelékben. ) Meglepő, hogy anyagunkban - s talán az egész magyar anyagban is - több emelkedő dallam van, mint ereszkedő. (Az I.Függeléket is beleszámítva 44 -41, lásd: 1-38. ill. 39-72. és a Függelékben 1., 9., 11 szemben a 2-8., 10., 13-3.-al.) Pedig itt néhány kivételtől eltekintve nem szerepel benne az újstilusu dalok nagy tömege.