Vargyas Lajos: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 2. szám - Áj falu zenei anyaga, I. régi népdalok (Budapest, 1960)

Áj falu zenei anyaga (I. Régi népdalok)

lamokból ezen a területen elvariálődás útján bizonyos új dallamok válnak le, amelyeknél még tőbbé-kevésbbé láthatd a kapcsolat az általános dallamtörüzsel, de már egyedi változatok, amelyek csak íj és szűkebb környéke területén élnek. Nem lehetetlen, hogy ez éppen reliktum-terttleti jelenség, ahol még - szűkebb területen - erősen tovább él a zenei néphagyomány. Az új hajtások, melyek csak virágzd népkultúrában fejlődhetnek ki, már csak a szűkebb területen maradhatnak meg,mert a többi területen sokkal előbbre haladt az élet átalakulása,

s már nem vesznek át "uj" fejleményeket ilyen - régi - anyagbdl. (Lásd 21., 40.) Sajátos jelenség, de szélesebb területet kapcsol össze a "féldal lamo

sitás*. Itt nagyobb számban vannak valóságos fél-dallamok is: 73-6., I.Függ. 14.; de vannak négysoros dalok is, amelyek azonban lényegükben kétsorosak: 22., 23., 24!, 25., 31. Ezekben ugyanis minden valószínűség szerint csak két sor maradt fenn az eredeti dallamból, s a négysoros formát úgy érik el, hogy egy sort megismételnek, egy pedig, a bizonytalan körvonalú, átvezető harmadik, vagy rögtönzés, vagy az eredeti harmadik sor maradványait tartalmazza talán. Minthogy bizonyos esetekben szélesebb területre - az egész északkeleti részre - terjed ki ez a gyakorlat, másrészt nálunk több dalban is tapasztalható, talán valóban "tendenciának* nevezhetjük. S néha kerekebb,sőt nagyon is kedvelt formák is alakulnak ki belőlük. (21. pl.) Ilyen tendencia itt az ötfokusítás is,amiről azonban már írtam monográfiámban (50. 1.), itt tehát nem szükséges kitérni reá.Ugyancsak feltűnő a dó-szó-végű variáns-párhuzamok jelentkezése, éspedig mindkét irányban: hogy dó-végű dalokat leugró kvart-véggel szó-végűvé alakítanak át, (ilyen példát hoztam tanulmányomban a 24. dallampéldában és a 45. lapon), több példáját láthatjuk majd a második részben, az új dalok közt} itt talán ilyen a 9., ami a 33.-hoz hasonló dalokból alakulhatott; és vannak utólagosnak látszó dóvégű variánsok is: 30. variánsa, 52., 72., I.Függ.10., (12). És valami hasonló, (középkori értelemben autentikus-plagális) viszony van 38. és 69. valamint 71. két változata között. Mindenképpen ugy látszik, hogy itt még élénken él a kétféle zárlat mint ugyanannak a dalnak (hangnemi viszonynak?) két lehetséges formája. Végső fokon nem lehetetlen, hogy ez is az ötfokuságnak még erősen élő érzetével van összefüggésben. Ezeken az általánosabb jelenségeken belül egyéni, személyi sajátságok nehezebben állapíthatók meg. Legfeljebb egyik legjobb éneke-