Vargyas Lajos: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 2. szám - Áj falu zenei anyaga, I. régi népdalok (Budapest, 1960)

Emelkedő-ereszkedő vonalú dallamok

előadása, (Bartóknál egyenesen parlando

), és sosem az uj stilust daloló fiatalságtól kerül elő,hanem mindig régi stilusú és más régi dalokkal együtt; olyanoktól, akik ezeket tartották fenn - még ha történetesen fiatalabbak is. Ilyen dallamok lehettek a stilus kialakulásának első stádiumai? Vagy ezek lehettek a régi dalok közt a kiindulásul szolgáló minták? Ïsetleges régi hagyományára utalna az is, hogy hangnemében is különleges arhaizmust őriz: a s-tdrn-s ötfokú hangsort, ami a mariknál is él egy zárt területen, mint különlegesség, angoloknál is van rá példa, bolgároknál is egy szűkebb területen egy bizonyos dallamfajtában, s nálunk is sokszor felbukkan, bár variánsaiban a szo-pentatóniával váltakozik (h-g-j; zárlat helyett a-£-g, mint Ballánál),s nálunk a fa már többnyire szerepel benne, csak a do alatt hiányos mindig.