Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Ferenczi Imre: Egy kovácsvágási cigány népmese

- Board be a szemed édes gazdám, menjünk tovább. Rápattant a Irány, behányta a szemét, akkor mán ott pattantak a gyémánt hídon. Ott ran egy gyémánt patkó, hat arany szöggel. - Nyisd ki a szemed édes gazdám, itt ragyánk a gyémánt hi don. Lenéz a lyány a ló elébe, az az ló hátáról. Ízt mondja a táltosnak: - Állj meg kicsi loram, mert megláttam egy gyémánt patkót hat arany szöggel. Ezt a lábodra reretem, nem adom a világ összes kincséért. - Inkább a szemed csorgott róna ki, mikor ezt megláttad. De most már redd fel, nekem füst, neked tűz. Nagy örömmel lepattant a ló hátáról és felrette az az gyémánt patkót. - Na édes, aranyos loram, ezt nem adom sokért. Betette a táskába és mentek tovább. Tnl az óperencia szigeteken, azon is tnl mentek, de még az vakond duráson és a bolhaugráson is tul. Majd elértek egy nagy királyi várost.Persze azt mondja a hét lába táltos a gazdájának: - Na kedves gazdám. Én most eltüntetem rulad a ruhát. Én válok egy kis szamárnak.Te mint egy szegény fiu bemégy a királyhoz szolgálatot kérni. - Jó napot felséges király atyám. - Jő napot kedves fiam. Iii járatba vagy? - Szógálatot keresni jöttem felséges király atyám,ha megfelelnék. A királynak nagyon megtetszett a fiu, meg is adta neki a kocsisságot. - Tegnap ment el a kocsisom, szerencséd van, felveszlek a helyére. Majd beállt ő az istállóba. Ott megkapta a két leghitványabb lovat. Eljött az iccaka. Kivette a két méteres aranyhajszálat a táskájából és a szögre akasztotta. Mellé tette a gyémánt lópatkót a hat arany szöggel. Az olyan fényt, világosságot adott neki, mintha száz lámpás égett vóna. Majd a gyémánt lópatkóval lesimította azt a két rossz lovat és lepokrócolta. Neki ott nem kelletett zab, nem kelletett széna, sem lámpavilág. Majd hat hónap múlva a kocsisok mind összejöttek a kocsigazdánál és tartottak egy nagy gyűlést.Amellett (tk. erről) a lány, az uj kocsis nem tudott semmit.