Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Balassa Iván: Két monda Karcsáról (Zemplén m.)

legelterjedtebb motivuma, ezért nevezi ezt Szendrey Zsigmond "Sári,Mari tipus"-nak (Ethn. i.n.). E motivum első feljegyzéséül as irodaion 1670-et szokta megjelölni, de ez aligha vonatkozhat magyarokra, mert a feljegyzés magyar fordítása a következőket mondja:"...néhány tőtnl jél beszélő török elhitette velők, hogy az ellenség már eltávozott, tehát nine- mitől félniök..." (Szamota István: Hégi utazások 304-5 Bp. 1891. Brown Eduard 1669-70). Ebből a feljegyzésből nem derül az ki, hogy a törökök "Sári, Mari..." kiáltozást vittek volna végbe, legfeljebb következtetni lehet arra, hiszen Brown Eduard közvetlen szemtanútól hallott esetet írt le. E motivummal, mely önállóan él, pár mondatos elbeszélésekbe:: a Bodrogközben többfelé találkoztam (Cigánd, Karád), de feljegyezték e területhez közel, a Tisza másik oldalán, Tencsellőn ie (Szendrey Zsigmond: Ethn. HT,51). Megvan országszerte és sokfele kimutathatá Göcsejtől a Bihar megyei Szalontáig (az adatok jő összeállítását Dégh Linda végezte el: Kálmány Lajos népköltési hagyatéka I, 141-2, ugyani

+ t utal arra, hogy változatai a rácokkal, labancokkal, osztrákokkal és a cári orosz katonákkal kapcsolatban is előfordulnak. 2. A halott zsebéből kinőtt diófa vagy körtefa sokáig megvan és emlékeztet a történtekre

. Ennek hamarjában nem találtam megfelelőjét és csak feldolgozásból ismerem ezt a motivumot (pl. Péter Mihály: A karcsi kuruc diófa. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez 11/1897), 361-3 romantikus elbeszélés; Somlay Károly: Könnyű lelkek 166-77. Bp.) 1916. Paraó, Zemplén m.). Tehát ebben a karcsai mondában egy országosan ismert motívum (Sári, Mári tipus) és egy helyi mondai eseménynek tetsző motivum fonódik össze. A monda szenvedő hőse kuruc, tatár vagy török. Lényegtelen az, - ha a mondának van történeti magja, - hogy milyen származású, milyen hadseregbeli volt, érdekes ezzel szemben a népi állásfoglalás, mely a rosszat a tatárokhoz, a törökökhöz kapcsolja s ezért hozzáköti ugyan e népekhez fűződő másik mondához. + + A két monda bemutatásával nemcsak anyagközlés.volt a célom, hanem a figyelmet akartam felhívni arra, hogy az olyan lezártnak tetsző műfaj, mint a történeti monda, hogyan alakulhat, változhat,mennyire kifejezésre juthat benne az elmondó állásfoglalása. Uj motívumokkal is bővülhet, mely közelebb hozza a mához és elhihetőbbé teszi az egé-