Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Balassa Iván: Két monda Karcsáról (Zemplén m.)

Beszélte az édesapán nekünk, mikor kicsin vétam, hogy a negyvennyócas világban, mikor még a forradalom vót,begyüttek ide a törökök. Be még akkor még itt nem sok ház rét, imitt-amott rét egy házacska, hogy a nép leszaladt Horvátországbal vagy Nagyváradról,vagy melyik faluból, hát onnat a neve vét, hogy: te Bakos vagy, te Várad! vagy,te Horvát vagy, te Dodás vagy, vagy mi. Ahogy származott a nép,ugy nevezték arról üköt. Hát aszondja, hogy egyszer asztán mi történt? Mán ugy hallatszik, hogy olyan háború van, felfele arra, felfele, befele, hogy még erre is fognak gyflnni. Mán a nép félt igen,hogyhát mán onnen elszaladtak, elbujkáltak. Erre meg az egész világ víz,meg az egész világ erdő. De mán, de mán gyun is. Mán Borsiba gyünnek, mán Szélléskén gyónnék. Hova bújjunk, mit csináljunk? Hozzáfogtak hamar ásni ki a ficcfákat csónaknak. Le a sásba, rétbe, a nagy vizekre, elbujkáltak a nádakba.De olyan vét itt minden fele, hogy erre aszonták, hogy ez semmise, hogy nincs is annak feneke. így vót minden az egész mindenség, mert minden törnie vét itt. is egész világ tömlébűl állt, csak ez a néhány homok, amit soroltam, az a néhány homok vót, az egyéb mind tíz. Egyszer asztán gyünnek a törökök, de nem mondták,hogy törökök: a kutyafejű tatárok. Nos mit csináljunk? Megesznek!Vittek maguknak ennivalót, mindent, hogy míg fog tartani, hát el ne pusztuljanak éhen. 3e hát vót kotorca, vót gyükér, osztán kibontották a gyékényt,oszt ettek. Vót mit enni. akkor osztán azoknak olyan lovacskái vót megint, aszonták,mint egy macska vagy egy kutya. Lehasaltak rá, felvitte a Szőllőhomok tétéire. El kezdték kiabálni:- Sári, Zsuzsi, Borcsa, Mari gyertek elő,nincsen mán itt a kutyafejű tatárok. Elmentek mán, gyertek haza. Pesta bácsi, Gyuri bácsi, Pali bácsi gyüjjön haza, nincs itt a kutyafejű tatárok. De meg se mozdultak. Akkor oszt egyik aszondja: - Megálljatok, todom én hun vagytok. A nádba vagytok ti. Beme'ek n oda, behajtok a lovammal. Itt gyertek bele itt vannak azok. Gyertek fiók - aszondja - hát nem mély e, nem mély. A többi megállott a szélin a víznek, a sás szélibe. Ü meg be;toít, oszt behajtott, még a habja is elveszett. Sehon nem vót látni sem. Oszt eltelt mán sok időre, mikor lement a vizek, elmentek, ki-