Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Balassa Iván: Két monda Karcsáról (Zemplén m.)

szólal a harang, de azóta nem figyelje áztat senki. És még olyan magosra építették a tornyát akkor a tündérlányok a templomnak, hogy mikor egy nagy vihar következtében, mert a boszorkányok mérgekben egy nagy vihart támasztottak,hogy ledütsék a tornyot, olyan 7-800 méterre dttlt és egy ké még azon a helyen van most is. Azt a helyet a Községünk határában, még Karosán, ma is foronyhomoknak hívják. És az a kő, ami ott van leesve a toronybnl van és hogy megyünk Becsksdrül Karcsára be, ott van egy ház közvetlen Karc sa éa Becsked között, annak a kertjétől legalább olyan 2-300 méterre, ott van az a nagy kő még most is. És még beszélgették az öregek, hogy a templomnak olyan fényes vót a fala, a kövek, amiből a fala van emelve, hogy odajártak borotválkozni, mert olyan vót, mint a tükör. Nem vittek oda csak borotvapa macsot és szappant, meg a beretrát és tükör nem kellett nekik és abban a templomkövében borotválkoztak minden vasárnap a közellakó emberek. Most mán nem fényes, mert kétszer leégett és ez a fényesség az egestül lepattogott, belülrül, kirüÍrül is, mert egyik része a tetőnek beiéire esett és ott égett le, a másik része kívül és így az égés által pattogott le. (Lónárt László 42 éves, 1959. II. 24.). b. A templomról is beszélte az édesapám, hogy neki beszélte a nagyapja, a nagyapjának mejfint még a nagyapja, hogy ugy épült a karcsi templom, hogy a tundérlányok építették. Éjszaka hordták. Mikor mán fel vót épülve, éjszaka hozták a harangot, ke resztül hozták vóna a Karcsán, hát a kakas megszólalt, oszt a tündérlányok a harangot beleejtették. Na mán nem tudták áthozni. Hát ott maradt a harang a vízben. Egyszer oszt a népek belefogtak, hogy ásik ki a vizet, oszt megkeresik a harangot. Hozzá is fogtak az emberek, sokan, mind, majd az egész falu. Elzárták a vizet. Meglelték a harangot. Beleakasztották a láncot a harangba; huszonnégy pár ökröt belefogtak, hogy majd kihuzatik, majd kihuzatik. Be bizony valaki azt kiáltotta: - Hó, megálj, a kisujj am elszakad* Akkor a bolond nép megállott. Azt hitték, hogy tán közülük kiálti valamelyik. Nahát nem markolta a harangot, aki fogta. Nem tudták kivenni soha még a mai napig. Oda van a harang, nem tudták kivenni. Akkor osztán egy ember ment a Pelső-Mezzőre, a Magos-partra,