Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Balassa Iván: Két monda Karcsáról (Zemplén m.)

KÉT MONDA KABCSÍBÓL Karosai (Zemplén a.) mondagyüjtésein közben jegyeztem fel a következő két mondát, melyek, ast hiszem, nemcsak tartalmakat tekintve, hanem a belőlük adődő tanulságok miatt is, érdemesek a közlésre. Ezt a két mondát esti összejöveteleken, fonókban csak ritkán hallani. Az elsőt azért, mert általánosan ismert, mindenki tudja, a másodikat azért, mert ma már alig néhány öreg van a faluban, aki még tudja. Megfigyelésem szerint e faluban a történeti mondák, a babonás mondákkal ellentétben, eltűnőben vannak. I. A karcsai templom és harang mondája. Az egykori faluszélen, ma már a falu közepén, egy homokdombon, hátat fordítva a Karc

sa vizének, románkori templom áll.Eredetére nézve sok mindenféle vélemény látott napvilágot. így pl. Yályi András, azt írja, hogy "...jeles Temploma, régi Gothnsok munkája, de a' helységbélieknek tehetetlenségek miatt, nintsen a' megkívánható jó rendben..." (Magyarországnak leírása. II, 291-2. Buda 1799). De ebből a megállapításból nem lett monda, nem is valami mondából merítette, de különböző kiadványok sokáig ismételgetik. Építészettörténeti feldolgozása azt állapítja meg róla, hogy sohasem fejezték be egészen és ez összevág azzal, amire az alább közölt mondák utalnak. Talán ez a történeti mag, mely köré a csodás tündér mondát költötték. A mondával kapcsolatban két illetve, három mai feljegyzésemet, és két feldolgozást mutatok be, ez utóbbiakat csak tartalmilag summázom. a. Régen valamikor a Karc

sa környékén rengeteg erdők és nádasok vótak, sásasok és a Karcsa-tóban egyik felében éltek a tündérlányok a víz alatt, vót nekik palotájuk, a másik felében, a víz alatt szintén, a boszorkányok. S a boszorkányok igen szerettek vóna szövetségre lépni a tündérlányokkal, de a tündérlányok mindig húzódoztak tőllttk. De már