Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)
Németh József: A sümegi népi fazekasság
mekdalban szereplő Tóbiás, Éliás Juliska fazekaslár.y elbeszélése szerint Tóbiás Jár,s pestkörnyéki edénykereskedó volt, aki az Alföldön adta el édesapja aUal készített sümegi edényeket. A dalban szereplő Éliás, sümegi fazekas "-il utol s' mestere volt,névszerint Illiás Lajos, de Sümegen még u ra: napig is csak Éliás kiejtéssel emlegetik. A dalt K-riá.y Zcltánné egyezte le. L-liás, Tó-bi-ás, Egy tál dö-döl-le, Et-tél be-lő-le? 4- * i^Jn^ Kert-be men-tek a tyn-kok Mind le-et-ték a ma-got. Lengyel Ferencné volt fazekas lány Dedig arról emlékezik, hogy arja mesélte neki, hogy az Alföldről is jöttek ide, akik tarhonyát OK 6< oldal szalonnát hoztak az edényekért. A sümegi edényt elsősorban a Kereskedők terjesztették és szívesen, mert nem -állottak vele szégyent sehol sem. Tűzálló edényt kevés helyen tudtak készíteni az agyag minősége miatt. Hogy a kereskedelem mennyire ismerte a sümegi edény tűzállóságát,bizonyít ja az a tény, hegy hosszú évek után, amikor már a kereskedelem valósággal kiküszöbölte a cserépedényt az üzletekből, akkor a Budapesti Hangya Központ 1943. március hó 5-én, igaz, hogy a háborús gazdasági okok mia + t,táviratilag rendel a sümegi fazekasokt'l fél litertől három literig terjedő tűzálló fazekakat. A másik terjesztési módja az volt a sümeri edénynek, amikor a mesterek és mesternek maguk ültek kocsira és j'1 megpakolva egy nagyobb községbe, városba mentek, ahol vásár volt. Itt adták el készítményeiket legnagyobbrészt, ami pedig megmaradt, azt hazafelé faluzták el. A legtávolabbi helyek, ahova eljutott a mestereken keresztül a sümegi edény: Zalaegerszeg és Nagykanizsa Zalamegyében, Körmend és Vasvár Vas megyében, Marcali és Nagybajom Somogy megyében. Ha térképre tekintünk, akkor azt látjuk, hogy Sümeg a négy vármegye területének majdnem a közepén fekszik És e megyék területén ritka volt az a kis község, ahol
