Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Németh József: A sümegi népi fazekasság

megvegyék a házat, egy kis szőllőt, meg a Szentkuti dűlőben egy kí.í szántóföldet." Íz volt minden sümegi fazekas szíve-vágya. De többre nen is jutott. A még élő Varga István vagyoni viszonyai sen jobbak az elmond ott aké nál. Szerettek egymásközt házasodni,mert a fazekaslány tudott segíteni az iparban. Igen sokszor egy jó segéddel ért fel. Tudott "cifrázni", értette a mesterség fogásait, szokásait. Sok esetben "kurungolt* is. A közös eors régen is összefogta őket. Céhüket nagyra tartották. Számszerint ők voltak a legtöbben.Szívesen fogadták az idegenből, más vidékről jövő mesterlegényeket,akik itt legtöbbször le is telepedtek, így kerültek ide a Vágnerek, Nagyok.Ez utőbbi család már 1820-ban került ide. A zalaegerszegi fazekas céh a következő elbocsátó levelet adta neki:"MI TBKEN

TETES NEMES ZALA-VÁRMEGYÉBEN ZALA EGERSZEGI NEVEZETŰ MEZZO* VÁROSBAN LBVfj BETSŰLETES PAZOKAS TZÉ-béli Mesterek bizonyíttyuk, hogy ezen leveltinkket, meg -mutató jámbor betsületes Legény neve szerint Nagy Joseff született Nemes Zala Vármegyében Zala Egersze gen nevezetű, 18 esztendős, alacsony termetű, Gesztenye hajú, más fél esztendeig - hétig, Nagy Antal műhelyen dolgozott, és azon idő alatt magát jámbor személynek lenni ismertetvén hiva szorgalmatossan, tsendesen, szeleden és hötsületesen mint egy tisztességes Mester-Legényt illeti, viselte magát; a' mellynek - is hiteles bizonyságára adgyuk ezen testimontáli8 levelünket, minden helyeken lévő Mester-Ember társainkat bizodalmasan kérvén, hogy munkájának, és Mesterségének folytatására minden helyeken bé-fogadgyák és segítsék. Költ Zala Egerszegen, Karátsony havának 28-ik napján 1820-ik esztendőben. Heti béri volt 1 Pt. P. H. Fő-Tzéh-Mester Vámos Perentz s.k. Atya-Mester Kenyeres Joseff s.k. Tzéh-Notárius Győri Mihály s.k.

23 De nemcsak másvidékről jöttek ide mester-legények,hanem a sümegiek is vándoroltak. így jutották el Győrbe, Esztergomba, Újvidékre, Pancsovára, Szegedre, Neszmélybe,Veszprémbe, Zomborba. A fazekas év legnagyobb eseményei közé tartozott,mikor elérkezett június hava és agyagot mentek bányászni Dörögdre. Ez volt a fazekas összetartás legszebb példája. Itt az egész évi agyagról volt szó, ami az egész évi kenyeret is jelentette. 3-5 gazda, mester is összefogott, hogy együtt termeljen agyagot. Ott voltak a családtagok, a "melencéző lányok", gyerekek, inasok, sokszor az asszonyok is. Elő for-