Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Kallós Zoltán: Gyimesvölgyi keservesek

Gyimesfelsőlok, Gorbepataka. Ambrus Ilona lukir-sné, 60 érés. 1959. A Tő-tik a nagy er-dő ut-ját, Vi-szik a ma-gyar ka-tonát Vi-szik,vi-szik sze-gé-nye-ket, Szegény magyar legényeket 2. Viszik, viszik arra hejre, 5. Hol a főd vérvei van festve. Vijsza hojzák nap nyugatra, De nem a nyugodalomra. 3. S ahol elméssz, csendesen járj, 6. Csendes folyó vízből igyál. Láhod akárhova járjon, Szíved értem holtig fájjon. 4. Akkor jussak én eszedbe, 7. Mikor kenyér a kezedbe. Akkor se jussak egyébről, Csak az igaz szeretetről. Hogyha szerecc, ujant szerejs, Hogyha elhagy, könnyen felejts, Met én szerettem egy szépet, Felejteném, de nem képes. Mer a csókja igen édes, 0 maga es kellemetes. Erdő—erdő de magos vagy! Kisangyalom .be messze vagy! ïïjan messze nem tucc lenni, Hogy én el ne tudjak menni. Ha a lábom térdig váslik, ügy es elmejek odáig. Gyimesfelsőlok, Gorbepataka. Bodor Berta, 38 éves. 1959. A Kit a bá-nat meg ér Ki-csi-ke ko-rá-ha

3 Az so-ha se ér jót É-le-te nap-já-ba 2. Mer ingemet megért Kicsike koromba, En nem várhatok jót Életem napjába. 3. Ki a szerelemnek Utján akar járni. Okosnak, eszesnek Kell es annak lenni.