Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Kallós Zoltán: Gyimesvölgyi keservesek

6. /: ín elmejek közületek. :/ /: ín köztetek nen élhetek. :/ 7. /: Bú jaz én utazó társon, :/ ft Bánat a találkozáson. :/ 8. /: Sok az irigy, attól félek, :/ /: Magam csak egyedül félek. :/ 9. Édes áldott fényes napom, /: Süjs még eccer világoson, :/ Ne süjs mindig homájoson. Gyimesfelsőlok. Bodor Erzsébet, 58 éves. 1959. e_3e-reg egy ár-va ma-dár, A-ki min-den ág-ra le-száll, Ke~se-reg-het az es sze-gény,o es u-jan ár-va mind én. Verje meg az egek ura, Ki a nagy bánatot írja. Nekem es van egy bánatom, Oda viszem, leiratom. Édesanyám megátkozott. Mikor a világra hozott. S a lábával elringatott, S a szájával átkozgatott. 4. Ez a világ uján világ, Mird a mogyorófa virág. Sokat ígér, keveset ad, S amit ád es keserűt ád. 6. Nem átkozott, csak azt mondt. Ne legyen szerencsém soha. Nincs a jóba, van a rosszba, Van a mindennapi buba. Gyimesfelsőlok. Bodor Erzsébet, 58 éves. 1959 Bu-há-nat, hu-há-nat ! Rég meg mondtam ne-ked,