Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Kallós Zoltán: Mesék verses és prózai változatai

asztaláról bémene a virágoskert

jibe s belé utte a szivibe. Mónár János elnyuvadott az véribe sind kicsi hal az Dana vizibe. Édesannya megkapá Mónár Jánost a kertjibe neghalva.Felölelé a gyászos koporsójába tette. Meghúzatta a nagy harangot s oda es fogtak gyűlni sok éfiak Mónár János csudájára halott látni. Tindér inna aikor aeghallta, hogy harangoznak ki es állott az ajtójába s kérdi vala a szoaszédját. Vajon kinek harangoznak? Meghótt, aeghott Mónár János most jövök a csudajáról.Tindér inna keservibe sírni foga.Bénenne nagy jajszókval édesannyához. Édesanyám édesanyám meghala már az én babbám. Er

je szén el halatt látni. Felétezett tiszta gyászba s ugy ment Mónár János halálára. Reá bujt az koporsójára forró könnyeket hallatott az orcájára s nagy keservesen siratta. Babbám babbám szép Jánosom, nem engette anyád elvégy te ingemet. Értem fogtál meghalni már én es érted fogok meghalni. Tudja meg anyád s az egész világ es hogy én szerettelek téged igazán. Tindér inna megcsókolta babbáját s akkor abba hejbe meg es szakatt a szűre. Egy koporsóba tették éket s el es fogták a sírba késérni. De az anya Tindér innát ojan keservesen siratta hogy ki hallotta, mindenki siratta. Leányom, leányom szép Tindér leányom már én csak tóled nékil marattam. Vegyen példát róla minden édesannya,hogy két édes szűt ne fogjon elválajsztani soha egymástól. Met amikor két édes szŰ egymástól elvállik meg az édes méz es keserűvé vállik. Akkor megtudhassák hogy halál fog történni. Énekelte és elmondta: Fazekas P. Ilana, 57.é.II.o. 1959.nov.5. Lészped Moldva.