Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1960)

Kallós Zoltán: Gyimesvölgyi keservesek

Gyimesfelsőlok. ügrapataka. Amburs János, 23 érős. 1957. h Nem loptam én éle-tembe, Csak egy csitkót Deb-recenbe. S arai hajtottam hat tinót, Mind a hat aranyszőrű rőt. 2. Kettőt attam egy kislányér, Kettőt rávaló ruháér. Gyenge rőt a ruhácskaja, Mind rákőtt a tinók ára. 4. Hajdú hajdú, öreg hajdú, , Mét nem mondtad mi az a bu? Met én nem tnttam búsulni, Hogy még rab es fogok lenni. 3. Csütörtökön viriadóra Be mentem egy kiskunyhóba. El se szenderettem benne, Mind rám rohant a vármegye. 5. S hadd még hajdú, ezt megbánod, Hogy a rabot lgy igázod! A hátadból szí íjat rágok, Ügy járod a rókatáncot. (Nagybátyjától tanulta, aki rab rolt.) Gyimesfelsőlok, Antalok pataka. Molnár Anna Mária busulán, 22 érés, 1957. Köntéd sarkán ki in-dultam, Színem se vót,úgy búsultam. kü-lüket meghallottam, Aztán többet nem búsultam. 2. Mikor a nagy erdőn kimássz, Többet rissza felé ne nézz. Ne legyen szírednek nehéz, Hogy az idegen fődre méssz. 4. Mondd meg világ a virágnak, Tartson szeretőt magának. Ne tartson ingem rabjának, Szereteje bolondjának. 3. Idegen ragy, jövevény vagy, Nincsen bucsüd met szegény • Idegenyek, jövevények, Haggyátok, hogy éjjek én eí 5. El es mennék, ha mehetnék, A bánat elől elfutnék. De bánátim uian nagyok, Magamra egyedül vagyok.