Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)
Kovács Ágnes: Uj népmesetípusok a magyar népmese katalógusban (III. közlemény)
és nem fogadott siót, ez a királynét sind ig bántotta, aztán meg a huszárból sehogy sen akart kifogyni a rági huszár tempó,hogy mikor a királynénak egyik piros pozsgás szoba leánya mellette elment, meg ne c sip je az árosát, ez aztán annyira bosszantotta a királynőt, akit a vörös vités is mindig ingerelt a férje ellen és ninden dolgot nagyított előtte, hogy utóbb a királyné összeszűrte a levet a vörös vitézzel és elhatárolták, hogy a huszárt megölik.Evégből azt a tanácsot adta a vörös vités a királynénak, hogy majd ha a királynénak a nevenapja less, nagy vendégséget csapnak, a huszárt leitatják, aztán a királyné csináltasson erre a napra egy ujdonai uj fehér selyem ágyat és addig kérje a huszárt, mig le nem veti magáról a zsiros inget, a vörösvitéz meg bebúvik az ágy alá, s ha a huszár elalszik megöli. ügyié lett, a királyné neve napján nagy vendégséget csaptak s a huszárt addig kénszeritették a királyné egészségére koczintani, hogy egy kissf becsípett és nagyon jókedvű lett.a királyné is mindig hízelgett neki, amit még eddig soha se tett s es a huszárt négjobban belevitte a mulatásba és borosásba, ugy hogy már tánczolt is jókedvében. Éjfél után a vendégek eloszlottak, a vörös vitéz bebujt a királyné ágya alá s nikor a huszár,mert azért hogy már régen király volt, most is csak huszárnak hiták őt az alattvalói mind, éa azt ő is jobban szerette mint ha királynak titulálták; bement a hálószobába a királyné mindjárt a nyakába ugrott, össze-vissza nyalta, falta s azután azt mondta neki "nő édes szivem szép szerelmem ma a nevemnapja örömére, csak megteszed nekem, hogy leveted magadról ezt a csúnya zsiros inget, hiszen itt nem tarthatsz semmi veszedelemtől, nézd én magam bezárom belülről az ajtót, kívül meg ott áll az őr, senki Be jöhet be. A huszár eleinte csak rázta a fejét; de később addig hízelgett neki a szépasszony, hogy levetette a zsiros inget s oda akasztotta azt is a rozsdás karddal együtt a nyoszolya gombjára. Mikor aztán lefeküdt és elaludt, a vörös vitéz kibujt az ágy alul, rá vette a zsiros inget, felkötötte a rozsdás kardot és felköltötte a huszárt. Amint a huszár fölébredt, első dolga is a volt, hogy a nyoszolya gombjához kapott; de hijjáha már nem volt ott sem a kard, sem az ing. A vörös vité most kifeszítő a mellét és azt mondja a huszárnak "tudd meg huszár hogy ütött az orád, most meg kell halnod". Látom vitéz, hogy elvagyok veszve,mert asszony tanácsára hall-
