Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Kovács Ágnes: Uj népmesetípusok a magyar népmese katalógusban (III. közlemény)

tudni, hogy ni at oka. hogy aindtn ember gyászol, hát aiután most aár tudom, hát jelentea alátan, én amondó* vagyok, hogy én levágom fölséges asszonyomnak at ellenségét aagaa, hamég ezer annyi less is csak mutassák meg hogy hol van. 1 királyné ast mondja a hassárnak "ha aaga levágja at én ellenségeimet és megszabadítja az országomat a pusztítástól és népemet a sanyargatástól, akkor én hozzá megyek magához feleségül és együtt fogunk kormányozni.-Ertem felséges asszonyom hát csak mutassák aeg azt az ellenséget, hogy hadd bánjak el vele; aert a magyar huszár nem szokott sokáig chihelódni, ha csatába kell menni, hanem egy, kettó, aztán már oda vág az ellenségnek, ahova a pap a szentölt vizet öntötte. i királyné jó ssiwel hallgatta huszár beszédét, azután behivatta legkedvesebb generálisát és elmondta neki, hogy ez a magyar huszár ajálkosik az ellenség megverésére, a vörös haja generális a kit csak vörös vitéznek neveztek, végig nézte a huszárt ét azt mondja neki "hát maga etzel a rozsdás karddal akarja megmenteni a királyné országát. A huszár megint habtákba áll ét ast mondja a vörös vitetnek: jelentem alássan igen is ettél aert et a kard aajd kifényesedik ám at ellenség vérében, ha most rozsdás is, csak tessék nekem megmutatni, hogy hol van at ellenség, a többi az én gondom less". - Hói van, mondja a veres vi tét, holnap meg mutatom, úgy is már csak pár órányi távolságra van a várostól A királyné megparancsolta, hogy a huszárnak jó szállást és vacsorát adjanak és semmibe szükséget ne lásson. A huszárt el is látták hússal borral és mindemféle jő süteményekkel úgy,hogy alig tudott szuszogni, a lovát is a legfinomabb szénán zabon tartották és másnap reggel fölnyergelve kantározva állították a huszár ajtaja elé, a huszár körül nétte a lovát, hogy jól van-e a kantár a fején, a terhellő jol megvane szorítva, azután felpattant lovára mintegy tücsök s ugy vágtatott a vörös vités után. - Mikor oda értek az ellenség elé a vörös vitet bemutatta a magyar hussárt a tiszteknek és elmondta, hogy et akarja megverni az ellenséget, ezzel a rozsdás karddal, a tisztek mind elnevették magukat. De a huszár tartotta szavát és azt mondta meg is verem én jelentem alássan, ha nég ezerszer annyi less is. Erre a huszár kirántja a rozsdás kardot, elkiáltja magát,utánnaa fiuk az angyalát! s neki rohan at ellenségnek s ugy aprítja rakásra mintha csak répa lett volna előtte s a merre csak ment mindenütt