Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

H. Kerecsényi Edit: A baromfi ültetése és keltetése Galgamácsán

a kotló, aert akkor zavarja a tyúkot. Van aki nondja, hogy akkor heful (a csirke), de nen igaz. iz csak régi mondás." (35) A meszelési ás söprési tilalomnak ugyanez a cálja. Eágen úgy tartották, hogy a tilalon megszegőjánál kiválik,vagy helotyogósodik a tojás,a mai modernebb asszonyok azonban tudják, hogy a tilalom csak a kotlő nyugalmának megvédését célozza. iz alábbi szokást, azonban országos elterjedettségóhől és rengeteg változatából következtetve igen réginek tarthatjuk. Néhány változatát itt sorolom fel: "Inig a kotló 111,nem szabad csorbuka virágot, barka virágot bevinni, mert akkor nem kelnek ki a kis libák,meg a csibe sem. Nem adok rá." (22) 1 kővetkező adatközlő szerint: "Sári-virágot, (csurbókát) szentgyörgyit és ibolyát nem szabad a szobába vinni." (4) Egy másik asszony csak virágvasárnapig tartja a tilalmat. Van olyan asszony is, aki azt mondja, hogy csak abba a helyiségbe nem szabad bevinni a virágot, ahol a tyúk ül, mások szerint bárhol ül is a kotló, csak a szobába nem vihetik be. Ma már ebben a szokásban is csak kevesen hisznek, s aki tartja, az is igyekszik racionális magyarázatot fűzni hozzá: "1 virágban van valami, mert annak talán erős szaga van, de ténleg rosszul kel akkor. De ha padláson ül,akkor lehet hozni." (3) A kotló és a tojás gondozása. Mint a baromfitenyésztés egyéb munkálatainál, úgy a kotló gondozásánál is meglátszik, mennyire gondos a gazdaasszony. Némelyik lelkiismeretes pontossággal veszi le a fészkéről reggelente a kotlót, a másik meg csak odaönti neki az ételt,aztán rá sen néz többet. Függ ez persze a kotlő természetétől is. Nézzük meg, hogyan gondozza a jó háziasszony Galgamácsán az ülŐs-tyúkot: "Benn ültetek a szobában az ágy alatt. Kihozom mindennap 7-8 óra felé a kamrába, ott etetem. Kukoricát, búzát, meg árpát kap, meg vizet. Aztán visszahajtom a fészekre. Szokott fürdeni, a kemence előtt a hamuban." (7) A következő adatközlő is nagyon szemmel tartja a kotlőst: "Az ttlőst leveszem minden reggel ás kikötöm, akkor iszik és kitisztitkozza magát, piszkít, aztán akkor nem csinál a tojásokra. Homokfttrdőt, hamufürdőt nem készítek neki, majd kifürdi magát ha kikeltett." (26) Sok helyen csak addig veszik le a kotlőst minden reggel a tojásról, amíg meg nem szokik. Azontúl már lejön magától. Az ilyen helyeken állandóan előttük a viz, ennivaló: "Egy zsákdarabra dobok eléjük darát, kukoricát, áztatott kenyeret, főtt krumplit, vizet is te-