Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Schramm Ferenc: Balladák a budapesti könyvtárak kéziratos anyagából

Hogy meg csaltok ti engemet Oh Szüzeknek ékessége Légyen szived Csendessége Ha egyikünk rosszat tenne A nagy Isten neg büntetne. Mikor értek az erdőre Le hevertek a szép fűre Hogy el fáradt amint le ült Mély álomba a Szűz merült. Midőn a legények látnák Hogy alnnna meg vi ágálták f.) Csókot raktak orezajára S el ment ki ki tanyájára. A Szűz hogy fel kelt estvére Fülemülék énekére Látván magát a pasztában Sir és így szdl bánattyában. Óh nagy Isten ki lakozol Mennyben és reám vigyázol Büntesd őket ostorokkal Mennybül hulld tüz lángokkal. íme miképp reá szedtek Az erdőbe bé vezettek Most itt hagytak éjszakára Fene vadak prádájára. Áh szüzek jdl neg lássátok lik nég ezt nem próbáltátok Mint hidjetek legényeknek Hamis színes beszédeknek. Midőn néktek az ígérek Hogy személyiek meg nen vetek Hi dg étek el azt valóban Akkor csalnak meg leg jobban. Mikor titeket csókolnak Édesdeden discurálnak Es kezetek a kezekben Akkor ördög van szivekben. Akkor állhattok szayokra Ha vélek ültök kotsikra Ha állanak az oltárnál Gyűrűjökkel a Pap kínál. Ott is olly esküvést tesznek El nem hagynak ha el vesznek Akik töltnek két heteket Félre teszik a hiteket. (O.Sz.I. Q.H. 173/Vni. 82 f. III. sz. eleji másolat.) (Páyás_leány) lét fekete hegyek között Egy szüzetske pávát őrzött,