Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Schramm Ferenc: Balladák a budapesti könyvtárak kéziratos anyagából

Hadd teremjen rózsát nem tövisét, Mert ki engem igazán szeretett. (M.T.A. írod. 4° 408 4. f. XIX. sz. második fele.) Megölték a legényt hatvan forintjáért, Belevették a Tiszába, pej paripájáért, Tisza nem engedé, martjára ki veté. Oda mené hajós legény hajójába veve. Oda mené az apja, köti de nem halja. Sárga tarka a csizmája, lábába van fagyva, Oda mené anyja, kdti de nem hallja, Gesztenyi szín barna haja nyakába van fagyva. Oda mené ángya kdti de nem hallja. tevesszemü cziha (cifra) bunda hátára van fagyva. Oda mené menye, kdti de nem halja, Segesvári extra kalap, fejébe van fagyva. Oda mené huga, (kdti de nem halja) Arany bokrétája Oda mené a rózsája, (kdti meg is halja), Nem kelhetek kedves rózsám, mert (meg vagyok halva). A hallja szó olvasható hadja-nak is. M.T.A. Folklór 916 44 1895-60. (M^ölt^egény) M göltek egy Legényt Hatvan forintjáért, Belé tették a Tiszába, Pej paripájáért. Tisza nem szenvedte, Partjára vetette Oda ment a l

ajós Vgény Hajójába te*te. Oda ment az apja. (A_megölt legény) Sárga gesztenye szin haja