Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Erdélyi Zoltán: Bakonybéli villakészítők balkáni utjai

a szerződést (tél yáge felé), aki mintán megkapta, összehírta a banda tagjait és ismertette a szerződésben foglaltakat, ami kevés eltéréssel ugyanaz volt, mint az elmúlt évi.Amennyiben a fizetést és a feltételeket a banda tagjai elfogadták, aláírták a szerződést. Abban az időben általában 8-10 krajcárt fizettek külföldön egy velláért, - mondják az adatközlők - ugyanakkor itthon 10-12 krajcár volt, de akkor még ők adták hozzá az anyagot is. Ezért és még egyéb járandóságok miatt is sokan szívesen írták alá a szerződést. Hisz' ez biztos 6 hónapos munkát jelentett számukra és egyszerre nagyobb pénzösszeghez jutottak, ami az ő gazdasági életükben sokat számított.Éppen ezért a szerződésben is tisztázták, hogy milyen időközökben fizessen a gazda. A szerződés a következő pontokat tartalmazta: A szerződő felek és a szerződés célja. 1. Kik között jött létre a szerződés és nilyen célbői. 2. A gazdának meg kellett téríteni az utazási költséget a lakóhelytől a munkahelyig és vissza. 3. Minden vella csinálónak hetenként 5 kg. búzalisztből sütött kenyeret, 1.5 kg. szalonnát, 1 liter pálinkát, 3>5 liter bort, babot, lisztet, sőt, paprikát, és dohányt volt köteles adni a munkáltató, s mindezt vasárnap reggel kellett megkapniuk. 4. A vellához szükséges famennyiséget a helybeli (román, bulgár stb.) munkásoknak kellett kivágniok.A fa minőségét a vellakészítők határozták meg,azt kiv/'rva a ^ellakunyhóhoz kellett szállítaniok a favágóknak. 5. A fizetéf. módja. E körül mindig vita volt a vellakészítők között,mert egyesek havonta,mások pedig egyszerre vagy esetleg két ízben kívánták járandóságukat felvenni. A leggyakoribb módja mégis az volt, jogy a munka vég?eges befejeztekor vették fel egy összegben bérüket. 6. A munkakezdés ideje, illetve a munkahelyre való megérkezés és az utolsó munkanap. A szerződést általában egy félévre kötötték; májustól novemberig. A szerződés még magában foglalta, hogy a vellakészítők kötelesek szerszámokat vinni magokkal. Aránylag nem sok szerszámra volt szükségük, csak a legszükségesebbet vitték, amit - ha kellett - háton is el tudtak vinni. Összecsomagoltak egy fejszét, egy toport (faragóbalta),