Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Győrffy Lajos: A női munka a régi arató- és cséplóbandákban

kötik be arcukat, nyakukat vékony, átlátszó kendővel, a finom por áthatol még a ruhaszöveten is, csípi, marja testüket. De a lyukkaparó nem hagyhatja el helyét, mert ha ellép a lyuktól, felakad a törek, s van mit hallani az emberektől. S ez így megy hajnaltól napestig. Este amikor leáll a gép, az emberek abbahagyják a munkát, leteszik a szerszámot. Csak az etetőknek akad még munkájuk: tires járattal kiporolják a gépet, rendbeazedik a gép környékét. De ők ráérnek, nen kell főzni, készen kapják az ételt a gazdától. Az emberek mennek mosdani, vacsorát készíteni. A szegény félrészesek legutoljára hagyják ott a gépet, mert nekik még fel kell takaritani az utat a kazalig, ugy hogy mire abbahagyják a munkát, a többiek már vacsoráznak is. Nekik előbb még meg kell mosdani. De ez sem megy ugy, ahogy kívánatos lenne, nincs rá lehetőség. A férfiak könnyen vannak vele. Derékra vetkőzve ődaállanak a vályú nellé és alaposan megtisztálkodhatnak. A szegény "fehér-cselédek* ezt sem tehetik a férfinép szemeláttára, hanem csak ugy macskamódjára kénytelenek mosakodni. Ezért aztán az úgyis rövid éjszakai nyugalmuk sem teljes, még éjjel is gyötri testüket az alapos lemosakodás hiánya. Gyórffy Lajos