Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Győrffy Lajos: A női munka a régi arató- és cséplóbandákban

zsákos, aki a gépnél lemázsált terményt 5-10 zsákonként kocsira rákra behordja a tanyai magtárba, vagy kamarába. A két zsákos nem váltja egymást a munkában, aert a számoszsákos munkája nagy felelő

sséggol jár, ő a "bandagazda*. Jdl kell tudni számolnia, s erre nem mindenki alkalmas. Fontossági sorrendben utánuk következik a két etető

. Ezek 10 zsákonként váltják egymást (t.i. ha már 10 zsákkal lejött a gépen a kicsépelt gabona), s közben pihennek. Az etetők az idősebb, komolyabb, gyakorlott munkások közül kerülnek ki. Az etetés nem túlságosan nehéz munka, de megerőltető nagy figyelmet, óvatosságot igényel. Az asztagről, vagy szekérről a kévehányők által elébehányt kévéket a kévevágő félrészestől átveszi, s miután az a kéve kötelékét elvágja, az etető a gazt egyenletesen széthúzva adagolja a dobba. Nagyon vigyáznia kell, hogy az összeálló kévecsomókkal el ne fullassza a gépet, (mert ilyenkor még a nagyszijat is ledobja a gép) vagy hogy a kévével együtt véletlenül odakerült idegen anyag: kő, fa, vagy fémtárgy ne kerüljön a dobba. Ilyenkor hirtelen mozdulattal rálöki az etető asztal tetejét a dobra, hogy a szétforgácsolódó kemény tárgy szerteröpködő szilánkjai kárt ne tegyenek az emberekben. A munkában időnként való felváltására nem annyira a testi fáradtság miatt van szükség, hanem mert ebben a nem teljesen veszélytelen munkában a fokozott figyelem és óvatosság nagyon kimerítő. A cséplőgép leállása után, úgyszintén minden indulás előtt az etetők kötelessége a cséplő-szekrény gondozása, tisztogatása, a csapágyak olajozása, hajtőszijak gyantázása stb. Emiatt nincs idejük a főzésre, ezért étellel a csépeltető gazda látja el őket, ugy mint a gépészt is. Az idősebb, gyakorlottabb munkások közül kerül ki a két kazalrakó is. Ezek közül egyik a szalma, másik a törekkazlat rakja. Erre a munkára sem mindenki alkalmas, nagy gyakorlati készség és rátermettség kell hozzá. A jő kazalrakó nevét még holta után is emlegetik. A többi 10 részesmunkás között - egymást naponként váltva - a munka így oszlik neg: Négy ember, mint asz tagos, vagy kévehányó vasvillával hányja a kévéket az asztagból, vagy szekérről a gép tetejére az etető, illetve a kévevágó elé. A fentmaradt hat emberből kettő a gép faránál a szalmát gyűri rudasba, négy pedig páronként összeállva hordja fel a kazalra pányvá8 rudakon a szalmacsomókat. Régebben a rudasgyürők villával gyűrték a szalmarár ~'n lejö"" kicsépelt szalmát és hordták ki a géptől