Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)
Erdélyi Zoltán: Bakonybéli villakészítők balkáni utjai
Először az alföldi és a pesti vásárokra, piacokra szállították a szerszámokat, mert ezeken a vidékeken a tavaszi munka egy-két héttel korábban kezdődik, mint a hegyes-dombos Dunántúlon. Az ilyen távolabbi helyekre, nint pl. a Tolna cegyei Paks község, rendszerint a helybeli paraszti kereskedők vitték a faárut. A pesti vásárokra már maguk a fémmunkások is feljöttek, ez nem volt nekik olyan messze, nem esett ki annyi munkaidő, de meg körül akartak nézni egy nagy vásáron; másrészt pedig a pesti József-napi vásárok biztosították a legnagyobb eladási lehetőséget. Szinte már várták őket a különböző alföldi és pestkörnyéki kereskedők és a környező uradalmak megbízottal, akik n_gy tételben azonnal átvették 2-3 famunkás vellakészletét. Mint elmondotta az egyik adatközlő, ő három egymást követő évben mindig ugyanannak edta el a vellákat. - Alig hihető, mennyi szerszámot felhoziak egy-egy vásárra. Csak vellából egy tavaszi vásáron 35-40.000 darabot adtak ol, ha pedig külön megrendelés volt, akkor 70-80.000 darabot is! 3 mellett még sok ezer darab kis- és nagy gereblyét, kaszanyelet, szerszámnyeleket, konyhaeszközöket, igát és talicskákat adtak el.Árujuk eladása végett Pestet azért keresték fel különös előszeretettel, mert onnan a legritkább esetben kellett maradék árút visszavinniök. Ez az út azután akaratlanul is alkalmat nyújtott arra, hogy az ország különböző részeiből származó , sőt külföldi kereskedőkkel kapcsolatba kerüljenek, s ennek a kapcsolatnak a révén kifejezésre jutó igényeket és kívánalmakat munkájukban érvényesítsék. - A külföldiek elsősorban Dél-Európa országainak kereskedői, árúval megrakva jöttek föl, s ugyancsak megrakodva mentek vissza. Sok tízezer darab vellát úsztattak le a Dunán Szerbiába, Horvátországba, Romániába és Bulgáriába. Ezek a balkáni kereskedők a mult század 80-90-es éveiben kezdtek elmaradozni a vellavá3árlás szempontjából; - addig mint az idős adatközlők mondják: "minden évben megjelentek és az összevásárolt vellát hajóba rakva szállították külországba 11 . Hogy miért szűnt meg a vellakereskedés azt azzal világíthatjuk meg, hogy most már nem a vellát exportálták hazájukba, hanem magukat a bakonybéli és a lőkuti veilakészítőket. A bakonybéli vellakészítők visszaemlékezései szerint az első 24 emberből álló külországi transzport 1881-1882-ben ment ki Romániába favellát készíteni. Httől az évtől kezdve minden évben lejártak a bakonybéliek Romániába, Bulgáriába, Szerbiába, Horvátországba, sőt 1-2 esetben még Stájerországba is elmentek ötágú vellát készíteni. Ugyancsak 1893-95 körül lókutiak is csatlakoztak hozzájuk ós azok rendsze-
