Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Penavin Olga: Mátyás-mondák a Vajdaságból

- Axé* vasárnap adta oda a szögény embörnek az ökröket, két ökre helyött a gazda még két tehenet is adjon oda a szögénynek. Mostan az öreg pap mén he panaszra. Ez is emondja, hogy a szögény embör vasárnap fómönt a kórusra, ott bóbiskolt, a káplányur mönt be, oszt a szögény embör ráesőtt, oaztán a káplányur szörnyethalt. Most a király azt Ítélte, hogy az öreg papnak fó köll mönni a kórusra, a szögény embernek mög a kórus alá állni, oszt az öreg papnak a szögény embörre kó hogy essön. Most a kocsmáros mén panaszra a királyho, hogy ez a szögény embör kitett ottan a kocsmájukba az asztalra két fej vöröshagymát, oszt még nekik sose nem vót családjuk, most lött véna, de a felesége nögkivánta a vöröshagymát, oszt emönt a család. A király azt itélte, ha mönnek hazafelé, a szögény enbörnek ott kó hálni egy éjjel, hogy család helyött család legyen. Mög van most az Ítélet, s mönnek hazafelé* A gazdag enbörnek a két tehenet oda köllött adni a szögény enbörnek. Az öreg pap otthon mögmondta, hogy mit étéi a király, hogy neki fé köll menni a kórusra, a szögény embörnek neg a kórus alá állni. Ekkó aszonta a szakácsné]a, hogy fő ne mönjön a kórusra, me ha leesik, szétlottyan. Inkább száz forintot a szögény embörnek. De a szögény embör nem vállalta, csak a király parancsát akari teljesíteni. így adtak neki háromszáz forintot, és igy a szögény embör belenyugodott. No,a kocsmáros is mögmondta feleséginek, hogy nit ítélt a király, hogy vele köll aludni a szögény enbörnek, hogy család helött család legyen. A kocsmárosné aszongya, adjanak neki kétszáz forintot, me Ü nem alszik vele, me nagyon csúnya. A szögény embör csak a király parancsát akari teljesíteni, de itt is kapott háromszáz forintot. Aztán nem lőtt ojan szögénységbe. (Csehák Verona, 70 éves, Csóka.) Penavin Olga + A hat Uátyás-monda, illetőleg Mátyás-mondakörbe tartozó novellamese a Mátyás-király személyéhez fűződő népi szájhagyomány napjainkig való továbbélésének ékes bizonyítéka. Az első két történetnek közvetlen párhuzamait nem ismerjük,