Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 4. szám (Budapest, 1959)

Penavin Olga: Mátyás-mondák a Vajdaságból

rötet, hogy hun vau a Mátyás király vargája. Azok oszt vezetik is mingyá a királyho. Csak ehámult a juhász, mikó" látta a szebbnél szebb szobákat, hát még miké látta az ü ismerősit a f Ínyes urak közt. A király szépen fogadta a juhász, mindjárt hitta ebédölni, de megmondta neki, hogy ezeket az urakat is tanítsa neg enni, mind ahogy ütet tanította. Lettnek az ebédhö, hát az egyik ur mindjárt visszalöki a késiről a tálba, amit kivett. A juhász meg a kés nyelivel egy jót rácsapott a kézire. - Tanuljon meg az ur emberségesen enni! Az urak mindjárt előrántsák a kardjukat, hogy összevagdossák a juhászt, de a király aszongya: - Haggyátok csak, engem is igy tanított meg emberségesen enni. No, mikó vége van az ebédnek, aszongya a király: - Mutassa meg kend, ezeknek az uraknak, hogy hogy szokott a juhász nézni a birkái után! A juhász mindjárt rátámaszkodik a botjára, oszt néz. Aszongya a király az uraknak: - Próbáljuk ki, mennyit bir el ez a juhász! - Azzal fogja a drága szép köpenyét, oszt ráteriti a juhászra. Int az uraknak, hogy uk is csinálják utána. Mikó már mind ráteritette a kőpenyit, aszongya a király: - Gazember az, aki ennek a juhásznak nem ad tíz aranyat a saját köpenyiért. Nem nagyon tetszett az uraknak, de mindegyik, aki levette a köpenyit, adott neki tíz aranyat. Alig fért bele a juhász szűre ujjába. - No - aszongya a király - mos má mehet, fődi, olyan bocskort varrtam kendnek, hogy haláláig eltart. (Bszes János, 60 éves, Zenta-Pelsőhegy.) 4. Mátyás király és az urak Mátyás király egyszer nagy vendégséget csinált, meghívta az u rakat is. Sós hust adott nekik, a lábuk alá meg egy kis dézsa vize tetetett. A rétbe, a nádnak nem kell viz, mondta Mátyás. Az urak etté a sós hust, kérték is a vizet. - Nem kell a víz, hisz vizben van a lábatok, nem szomjaztok.