Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)

III. Halászat

felszerelést pedig csónakból engedik a vízbe.A főzsinór végén leró kabakot az aljára kötött sulykő tartja egyhelyben, álló helyzetben.! kabak a rízen úszik. A horogra akadt hal belerángatja a kábakot a vízbe, fárad vele, de messzire nem tudja elvinni a súlyos kó miatt. A zsinór rángatá3ával megszólaló pergő figyelmezteti a halászt a zsákmányára. A tetőhoroggal nagy halakat fognak. A különböző horogfajtáknál az ús2Ó,peccő vagy kábák mozgása, nedves volta hívja fel a halász figyelmét, a távolabb tartózkodó halászt pedig a pergő messze hangzó éles hangja szólítja zsákmányához. Ekkor felszedi a horgot, a rája akadt halat pedig, ha nagy, mereggyttvel meri ki. Ha a horogfelszerelés a vízfenéken van, akkor a csekély mélységű kisvizeken rúddal, evezővel meglehet találni és az innál fogva kiszedni. A Tisza mély vizében pedig a fentó vagy vasmacska (49.ábra) nevű eszközzel keresik meg a fenéken maradt horgot. Oláh S. fentője vastag, igen erős drótból van, két csavaranyával ösz— szefogatva. Hossza 26 cm, két szomszédos ága közti távolság 14 cm. A felül levő hurokba Kötött szinegnól fogva huzza a csónak után a vízfenéken. A horgokat használat után felaggatják az in szárítása végett, továbbá hogy a főzsinór és a batonyák össze ne bonyolódjanak és a horogszemek egymásba ne akadjanak. Azt az eszközt, amire a horgokat felaggatják, Szűcs J. csépke

fának, Oláh Sándor csipkettyfln

ek csipkettyü-