Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)

III. Halászat

ző irányba fordul. Köpüjét egyetlen szeggel erősítették az egykori nyélhez. Köpüje kb. 14-15 cm hosszú, két szára kb. 13 cm, visszája 1 cm-el a hegye alatt kezdődik, hossza 2 cm. - A másik kétágú szigony egy másik kislőnyai földműves birtokában van. Hosszabb és könnyedebb alkotásuj szárai közelebb vannak egymáshoz, kisujjnyi vastagságúak. Köpüje kb 14 cm hosszú, szárai kb. 34 cm-sek, szakái a hegytől coa 3.5 cm távolságban indulnak ki, 1 cm-nél hosszabbak. Nyele kb. 3 m hosszú. L.J. kislőnyai földművesnek néhány évvel ezelőtt még meg volt az egyágú, kőpüs szigonya. A latorcai halászoknál látta a szigonyozás módját és egy kislőnyai kováccsal (aki a szabolcsi Döge községből került Lónyára és már látott máshol szigonyt) vasvillafogból készített magának egyágú köpüs szigonyt. Ugyanígy készült vasvillából kétágú köpüs szigony is,de azt már régebben használta. Az egyágú szigony hozzávetőleges méretei: köpüje kb. 8 cm hosszú volt, szára kb. 12 cm, vi szája a hegyétől 1 cm-nyire 1-1.5 cm hosszú volt kb.2~4 m-s rúdra huza használta. - Mindkét szigonyt lerajzolta. Az említett kislőnyai kovács nem készített több szigonyt. Ma is használatban van Lengyel Péter egyágú makkos dárdaszigonya.Oldalt lapított,szárának hossza kb.35 cm,visszája a hegyétől 2 cm• indul ki,

s kb.0.5 cm hosszú.Makkjának vége a nyél túloldalán le van ajlítva.Nyele kb.3.5 m hosszú.A nyél másik,nem szigonyos végéről hoszu horogzsineg lóg le, mert a nyél egyben a rudas horog rúdja is.önálóan,szigonyozásra nem használja L.P.,hanem a horgászat segédeszközéül. A szigonyozás mödját már csak a visszaemlékező emberek elbeszélése nyomán jegyezhettem fel. A szigony eredményes használatához ügyesség és nagy gyakorlat kellett. A szigonyozásnak két főidénye volt: június és augusztus.Júniusban, mikor virágzik a Tisza, ezrével úsznak a víz tetején a levegőből lehullott kérészek. Ilyenkor a különben mélyen járó nagy hal is felr.di mag

át. A halász csónakba szállt és a kiszemelt halnak a hátába ütötte a szigonyt. Nehéz volt megsebezni, mert a szigony hegye könnyen lecsúszott a hal kemény, domború hátáról és a remélt zsákmány elmenekült. - Ha sikerült megsebezni, a szigonyt kissé visszafelé húzta,hogy visszája megakadjon a hal csontjaiban. A szigonynál fogva húzta a csónak után, a fájdalom nem engedte ficánkolni, így nem volt nehéz kivontatni. A szigonyozás másik idénye augusztusban volt, István király