Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)

III. Halászat

a vízalatti növényzetben megbújt halakat kizavarják vele.l zavarás mácsik módja az, hogy ketten a víz két partján ellenkező irányban haladva a két varsa között, egy-egy rúddal csapkodják a vizet. A szénvonóval való zavarás célravezetőbb. Csoportosan ritkán állítják fel a varsákat, ha meg is teszik, inkább a Tiszán. Csak egyféleképen állítják fel őket, a csoport három 31. ábra varsából áll, melyek mind egy irányban vannak felállítva (L.30.ábrát). Az elzáró varsa farkarójára néha pergő

t szoktak kötni, ennek a csengés árulja el, hogy hal vergődik a varsában. (A halász ugyanis nem tartózkodik állandóan a varsa mellett; a pergő éles szavát távolabb is meghallja.) - A varsa még a nagy halat is megfogja: volt már rá eset, hogy 1.80 m hosszú, 47 kg-os harcsát fogtak vele. A kisebb vizeken, főleg a Csarondán dolgozó halásznak sok kárt okoznak a pézsmapockok, melyek hálóit összerágják. Dróthálóból készült pocokvarsával próbálja fogni őket (32.ábra). - Halászat után a varsát megszárítják, különben tönkremenne. Kezdő halászok karóival kifeszítve szárítják a varsát, úgy, ahogy a vízben áll. Nem szabad nagyon kihúzni, csak éppen hogy ne érje a földet. Ez nem jő módszer, mert az egész vízszintesen elhelyezett varsa aljában meggyülik a víz és sokára szárad ki a varsa. Azon kivül a sötétben ember-állat nekimegy és ráesve összetöri a karikákat, vagy pedig belebonyolódik a hálóba és elszakítja. Ezért a tapasztalt halászok inkább gúlában szárítják varsáikat. Egy é őfa ágaira, vagy pedig egy magas, földbe""t, többágú karóra rakják a varsákat környeskörttl, farzsinórjaiknál fogvai a szárnyak elnyújtva fekszenek a földön. ősszel,a halászat befejeztével a halászok összes szerszámai32. ábra