Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)
III. Halászat
tett. Ez utóbbit a halászok nagyon szerették, mert sokkal halasabb, mint P fehér. Zöld színével ugyanis beleolvad a körülötte levő lom,vagyis víz alatti növényzet színébe s a hal nem veszi észre.Hátránya azonban az, hogy nem színtartó, a víz kimossa, kifakítja. - Tavaszra elkészül a halász a hálókötéssel. A következő munka a bekarikázás .Az addigra jól megszáradt kökény vagy veresgyúrű karikákat belehúzzák a háló megfelelő szemsoraiba s a karika két végét 25-40 cm-s darabon egymásra téve zsineggel erősen összekötözik. Az utolsó, tehát az ötödik vagy hatodik karikára két szemsort húznak,hogy erősebb legyen. Bekarikázás után kikötik a vörcsököket. Az első versijét négy kikötőspárgá val vagy visszakikötóv el a harmadik karika szemsoréhoz kötik: néha, ritkábban mindjárt a következő karika szemsorába, ilyenkor a vörcsök szája egészen négyzetalakúra feszül ki. - A hátsó visszáiá t azaz vörösökét tiszai halászatra négy, állóvízi halászatra két spárgával kötik ki. A négy spárgával való kikötést hegyes formájáról bajuszra kötés nek nevezik. (L. 29. ábrát.) A bajuszra kötött vörcsök szája kerek nyílású. Állóvízi halászatra ez nem felel meg,mert ott sok a kárász, az pedig nagyon óvatos hal: hasával és hátával megérezve a vörcsök szűk nyílásában a hálót, visszariad. Ha a halász történetesen figyeli a halat, ilyenkor ráüt a vízre, vagy a varsa legnagyobb karikájára, mire a hal megijed és bemegy a hátsó versikébe. Mivel azonban a halász nem lehet ott minden varsájánál, lehetőleg nem halászik állóvízben ilyen varsával, hanem az állóvízi halászatra csupán két kikötőspárgával köti ki a varsa hátsó versikéjét. így annak nyílása a háló felállításakor függőleges helyzetbe kerül. A két spárgával kifeszített versikén a hal észrevétlenül úszik be, mert éllel úszik . - Mind a tiszai, mind az állóvízi halásznak van két- és négykikötős varsája, arra az esetre,ha a jövőben más vízen halásznék, de természetesen kevesebb van abból a varsából,amellyel a jelenlegi területén nem igen halászik. - A vörcsököt a kikötőspárgánál még külön megerősítik néhány szemmel, hogy a spárga feszülése következtében ki ne szakadjon. Bekarikázás után a varsát beszárnyaz zák. Szárny nélküli varsát (dobvarsát) Lónyán nem használnak. Az egyszárnyú varsa szárnyát a legnagyobb karika közepénél kötik be, úgy, hogy a szárny kissé belenyúlik a varsába, hogy a halit biztosabban beterelje. A kétszárnyú varsa szárnyait az utolsó szemsorba kötik, kétfelől a legnagyobb karika mentén; középen találkoznak.Né-
