Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)
III. Halászat
le abból a gúzsba. - Ezután a szárnyékot beleeresztik a lészafûbe, ha a szárnyék vége nem érné a partot, pót szárnyékkai toldják meg. A szárnyék vagy szárnyékok mindkét végét dereglyével erősítik meg, közbe pedig annyi mereglyét iktatnak, amennyit a szárnyék hosszúsága megkíván. A mereglyék körül az iszapba leszúrt szárnyékot a víz sodra megdöntené. A mereglyék a víz folyásán alul vannak, azaz a szárnyék lefelé néző oldalán; ha a víznek erős sodra van, folyása felől , azaz a felfelé néző oldalon egy hosszú, 3-4 cm vastag ágat erősítenek vízszintesen a szárnyék közepére. Lészával főleg a mocsaras patakok vizében halásztak. A Széles Tiszában ngy állították fel, hogy a feje bent legyen a mélyben,a szárnyék pedig, esetleg pót szárnyékkai megtoldva, 5-10 m hosszúságban a partig érjen, a víz folyására merőlegesen. A hal a szárnyakba ütközve ós annak mentén tovább úszva beleforog a lésza üregéb e a kapun keresztül. A kapu vesszői is le voltak szúrva, de mereglye nem volt mellettük, így, hosszúak és hajlősak lévén, utat engedtek a furakodó halnak, majd mögötte visszacsapődtak eredeti helyzetükbe, elzárva a kijáratot. Egyik üregből a másikba átmehetett a hal, de kiszabadulni nem tudott. Nagy halakat is fogtak így. A lészafűből me- reggyű vel mert ék ki a halakat. A Tiszánál keskenyebb vizeket el is tudták zárni a lé szávai.Különösen a Csarondát szok24 • ábra ták elzárni. A patak elzárására a tavasz volt a legalkalmasabb időszak.Két vej szét egymás veKébe állítottak fel,, a víz folyására keresztben, (24.ábra) vagy pedig