Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)

II. A vizi közlekedés régen és ma

volt az, mint komoly közlekedési eszköz; főként a Csarondán jártak vele. Komoly hasznát akkor vett ék,mikor a leánygyermekek rajta mentek az elveszett liba-kacsa után a kakás T<5 vizén. - Nem lehetetlen, hogy azokban a régi időkben, amelyekre a ma élők már nem emlékezhetnek, felnőttek által használt közlekedő eszköz volt az állóvizeken. Mivel a gyermekek a felnőttek eszközeit játékukban szívesen utánozzák, feltehetjük, hogy a kislábóban a felnőttek hajdani állóvizi közlekedőeszközét őrizték meg játék formájában kb. 1880-1890-ig, míg a felnőttek használatából már jóval előbb kiveszett, úgyhogy arra ma már nem is emlékeznek. - Ez annál inkább valószínűnek látszik, ha meggondoljuk, hogy a kislábó nagyobb síkban feküdt a vízen s így nagyobb felületénél és biztosabb egyensúlyi helyzeténél fogva kisebb terhek (pl.halásszerszámok, halászzsákmány, vizimadarak, kosárba szedett madártojás,kisebb mennyiségű széna, stb.) szállítására alkalmasabb lehetett, mint az aljának hengeres volta miatt könnyen felbillenő bödöncsónak. Kislábó valószínűleg volt a környéken is; a bótrágyiak "nehán szál deszká

M-ja, amin árvízkor a templomdombra menekültek, valószínűleg kislábó lehetett, csak más formában, mint Lónyán. Az,hogy ott felnőttek használták, feltevésünk helyességét látszik igazolni. A kislábót Lónyán a család valamelyik felnőtt férfitagja készítette a gyermekeknek, könnyű fából, gyakran a révben a ruszinoktól vásárolt fenyőfából. Az egyenlő darabokra vágott fenyőtörzseket vagy vastagabb fűzágakat (tehát nem deszkákat, mint Bótrágyban) egymáshoz rögzítették, két végébe felül egy-egy átalfát kötöttek. A kislábók hosszúsága nem volt egyforma;K.B.I.szerint volt 8 m hosszú kislábó is. A gyermek ráállva két bottal toszétta (taszította) magát. A kislábőhoz hasonlóan a gólyaláb is a felnőttek közlekedési eszköze lehetett valamikor: a kislábóval,csónakkal és gyalog járhatatlan dágványokat, sáros, iszapos helyeket lábolhatták vele.Ezt is gyermekek őrizték megja fiatalabb legények még ezelőtt 8-10 évvel is használták gyermekkorukban. Nem komoly közlekedési eszközként használták, hanem felkeresték a sáros, iszapos helyeket, ott járkáltak vele. Kezdetlegesebb alakját egy 64 éves asszony írta le: természetes elágazó gally ez, olyan vastag, hogy a gyermeket megbírja. Egyenes főágát kb.hónaijmagasságig meghagyták fogónak, oldalágát kb. 10 cm rövidre vágták vissza: erre léptek. - Fejlettebb formája, amit a mostani legények használtak gyermekkorukban, lécből készült, a faág oldalágát ferdén szegezett léc helyettesítette, ez tűiért a gyermek lábát tartó ke-