Babus Jolán: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 3. szám - A lónyai viezk néprajza (Budapest, 1959)

I. A vizek szerepe a nép életében általában - B. A lecsapolás után

bár ezt is mosásnak nevezik. Télen nem a Tiszán sulykolnak, hanem otthon a kútnál, de a fonalmosást a Tiszán végzik. Ez már kalákaszerű csoportos munka. - Mikor az összes szöszt megfonták, egy este lányokat hív a gazdasszony fonalat mosni. Minél többen jönnek, annál hamarább készen vannak vele. A fonalmosás a Tisza jegén történik. 1-2.5 m vek

et (lék) vágnak a jégbe, azaz akkorát, hogy mindenki jól hozzáférhessen a vízhez. A vék szélére kis jégdarabokat raknak, az odafagy, arra támasztják rá a lábuk fejét sarkukon állva, hogy bele ne essenek a vekbe mosás közben. Néha szalmát is hintenek a vék köré, hogy ne fázzék a lábuk a jégen állva. Jégpatkót nem kötnek a csizmájukra,mivel nem ismerik,

2

^ legfeljebb rongyba csavarják a csizma fejét, részben a jég hidege, részben csuszóssága ellen, "mer sik a jég!" Az előző napon kiszapult fonalat darabonként háromszor jól megrázogatják a vízben, ugy, hogy minden darab fonalat ketten fognak a két végén. Akinek a hideg vízben körme alá megy

, ujjába ttt a hideg

, az a kivitt melegvizes fazékba dugja a kezét egy kisko rig

. - A fonalmosás mindig télen történik, hogy még télen,a mezei munka kezdete előtt meg is szőhessek a fonalat. Csak a Tiszán szoktak fonalat mosni, más vízen nem. A vályogvető gödrökben, Kis-Tiszában, de főként a Csarondában kendert és lent szoktak áztatni. Áztatni csak állóvízben lehet,(ma már a lassú Csaronda is állóvíznek számítható).- A kender és len eláz— tatása

, eltilt et é se ugy történik, hogy egy kb. 3-4 m. hosszú rudat a vízre fektetnek, két végénél és a közepénél karót vernek le és a rudat hozzákötik. Erre a rúdra rakja egy asszony a kévéket, tővel-heggyel fegyiknek a töve, másiknak a hegye kerül egymás mellé). A kévének a dereka fekszik a rúdon. Ha a rudat így végigrakta, az egy sor- egy sort nem raknak sohasem, hanem kötésig (derékig) érő vízben két sort,hónaljig érőben hármat egymás fölé. Ezután egy ugyancsak 3-4 m hosszú rúddal lefogatják

, azt is hozzákötözik a három karóhoz,Az így összerakott kender- vagy lencsomó neve pamacs

. Egy pamacsban átlag 50 kéve van. Másként is lehet kendert és lent áztatni: a kévék felét a vízre fektetik úgy, hogy mindegyik kéve végéből néhány szálat a mellette levő kéve kötele alá csavarnak.Két sort raknak így egymás fölé,tővei-heggyel. Két végéhez és közepébe egy-egy karót ütnek le,hogy el ne ússzék a helyéről.Ugy az ilyen módon áztatandó-, mint a pamacsba rakott kenderre, lenre,ráteregetik a magukkal vitt szalmát s kapával sarat,iszapot raknak a szalmára a vízfenékről. A kendert azután megjelölik, hogy majd