Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Kodolányi János: Morva miskároló az Ormánságban

göbe kivágása. Minél nagyobb csapatot vágtak ki egyszerre, annál olcsóbb volt a munkadíj. A legtöbb munka disznópiac napján adódott, 7ajszlón kedden, Sellyén pedig szerdán volt a diszndpiao. Ha keddi napon átment Vajszlóra, egész nap volt dolga. Ahol többet is vágtak ki egyszerre ós még kan herólését is el kellett végezni, azért már nem kórt pénzt. Ugy mesélte, jól lehetett élni ebből a mesterségbél. Kikor a feleségével összekerült, nem volt semmije, aztán apránkint szerzett 25 hold földet s egy kis szélét, a faluban pedig házat. A földet konvencióssal műveltette, ő pedig kocsijával járta a vidéket. Vagyona miatt a fölszabadulás után kulákká mindsült és elszegényedett. A heréié-miskároló mesterséget 1946-ban hatósági rendelkezésre abba kellett hagynia, attól fogva szívességből sem vállalt miskárolást. Emlékezete szerint Brikovic nevű helységben volt a szervezett herélek és miskárolók székhelye. Errél így mesélt: **Mi úgy mondtuk, meg voltunk organizálva. Â műveltebbek, jó írnitudók voltak a szervezet vezetői. Ezek intézték el a vándor utazó miskárolók kiutazást engedélyeit. A vár levéltárában fölkutatták a herélés-miskárolás eredetét. József császár adott rá patentot s úgy szerepelt, mint adómentes freikunst. Még apám idejében sem kellett adót fizetni.*

1 Adatainkból arra következtethetünk, hogy miskárolás morv* göbeherélók gyakorlata volt az Ormánságban. Következtethetünk arra is, hogy a sertéstartás terén fontos szerepet töltöttek be Magyarország más vidékein is. A még bizonyosan összegyűjthető újabb adatok tehát állattartó kultúránk egyik északi-szláv kapcsolatát fogják föltárni. ifj. Kodolányi Jánoe Jegyzet. 1. Néprajzi Közlemények I. (1956) 135-138 p.