Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Fél Edit: Fejezetek Tiszaigar társadalmának megismeréséhez

ség, akkor bátyám- illetve nénémmel tóidra. A leggyakrabban bejáratos apai-anyai nagynénik, nagybácsik is "nóném-bátyám" megszólítást kapnak nevük mellé. A házba bejáratos jó szomszédok és barátok, keresztszülők is hamarosan ismerősök lesznek s a kapcsolat foka szerint időrendben tanulja meg a gyermek megszólításukat, A rendéglátó szülők azzal kedreskednek nekik, hogy lám a kisgyermek már nerükön szólítja őket. A bejáratos rokon- barátasszonyok, amikor csak tehetik, hoznak kosarukban, zsebükben vagy zsebkendőjükben egy kis cukrot, édestésztát vagy mást a gyermeknek, amivel magukhoz szoktassák, édesgessék. Biztatják, hívják a gyermeket,hogy csak jöjjön el hozzájuk,náluk még többet és szebbet kap mindebből. A kisfin-kisleány ismerkedése a közelebbi és távolabbi környezettel tart egészen két éves koráig. Akkorra már a "gyermek okos",tudja, hogy ki a rokon, ki a barát, ki a szomszéd ós melyiket hogyan kell szólítani. Tudja, hogy a nagyszülőt, amelyiknél lakik "nagymamáménak illetve "öregapám"-nak kell szólítani s a másikat "Szabó nagyapám"-nak illetve "Szabó nagymamám"-nak. De nemcsak az élőkkel ismertetik meg a gyermeket, hanem az elhunytakkal is. Amikor karonülős, már viszik ki a temetőbe, sírlátogatáskor. Anyja viszi karján vagy kezén fogva ós mutogatja neki sorjában felmenői és minden számontartott rokon sírját. Elmagyarázza több alkalommal is, hogy kinek a sírja előtt álltak meg: apai nagyszülők, anyai nagyszülők fekszenek ott. Nagybácsik,nagynénik, testvérek-é,akik ott nyugosznak. A fej fa melletti esetleges jelre, fára, bokorra is felhívja a figyelmet, amelyről a sír akkor is felismerhető, ha a fejfa kidőlne. Ha értelme fakadozik a gyermeknek, beszél is néki az anya az elhunytakról, külsejükről, öltözködésükről, szokásaikról. A kétéves gyermek, aki már beszélni ós járni tud, elmegy játszani a szomszédba kis barátokhoz. De csak oda engedik, ahol szívesen látják. Több olyan anya van,aki maga sem engedi el szívesen gyermekét} az ilyen inkább vesz neki valamilyen játékot, amivel szívesen elmarad magában is. Amint a gyermek a maga lábán megy és kárt tehetne valamiben, megkezdődik a nevelés a mások tulajdonáaaak tiszteletben tartására. "Ne bántsd a másét", "ne rongáld a másét" figyelmeztetést sokszor hallhatja, valahányszor esak olyasmihez nyúl, amiben kárt tehetne. Idegen helyen a gyermeket csak szóval fenyítik, otthon azonban könnyen megütik. A verést,mint a fegyelmezés egyik fontos módját szük-