Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
V.Dégh Linda: Az élő és a lappangó mesekincs
ba, segítettem neki. Nagypapa írást nem tudó ember volt, de rengeteg mesét tudott mondani.* Kérésünkre igyekezett nagyapja meséjét hitelesen reprodukálni, ámbár hangsúlyozta, hogy "nem tudtam mindent belemondani", vagyis nem emlékszik reá pontosan, de úgy rémlik neki, mintha "több lett volna benne". Készségesen mesélt, érthetó módon feszélyezte azonban, hogy a mesemondóként közbecsülésben álló édesanyja jelen volt és többször is közbeszólt. Palkó József - bevezetőben nagyapjáról is megemlékezve - ezt a meseszöveget adta elő; Nahát, Halljátok-é (olyan ünnepélyesen kezdte-,) hol volt, hol nem volt, hetedhét országon es tul volt, még az Óperenciás tengeren es tul, ahol a tetüt s a bolhát rézpatkóba verték, hogy a suj s a fénye meg ne botorkázzék benne, szedem-veszem beszédemet rokolyának ráncából. Három pulyka-pittyegésen s háromszázhatvanhét tetű lépésen es tul volt, a kosztisi hegy oldalán volt egy jegenyefa. Annak a jegenyefának volt kilencvenkilenc ága, a kilencvenkilencedik ágán volt kilencvenkilenc varjú. A tövihez volt kötve kilencvenkilenc bakkecske. Az a kilencvenkilenc varjú vágja ki a szemét s az a kilencvenkilenc bakkecske b...a meg a 3... it, ki ezt a mesét meg nem hallgassa. Ki ezt a mesét meg nem hallgassa, az istennek a szinét meg ne lássa! Igen, hát volt egy király és hát ennek a királynak hadat üzent egy másik állam. Hadat üzent, hogy ha nem áll szembe vele, hát leütik a trónról. Hát nagyon el volt szomorodva, hogy hát mi lesz vele. Hát volt neki az udvarában egy cigány, jó vitéz, de mégis hát cigány volt. Hát látta hogy meg van szomorodva a király, nem mer szembeállni az ellenségvel. Azt mondotta a királynak, hogy ő elvállalja hogy szembeáll. Hát a király még le es köpdöste a cigányt, hogy hová lesz az ország, ha ő egy cigán kezére adja az ország vezetését. Nadehát a király annyira volt, nrr annyira félt ugy, hogy még megkérte a cigány, ha akarja hogy életbe maradjon, ő leveri az ellenséget. Utol, a királynak nem volt mit tenni, gondolta magában, már igy is ugy is veszve van az országa, gondolta hogy átadja a királyságot a cigánnak, legalább addig mig vége lesz a háborúnak. Odahivta a cigánt és mondta neki: - Hogyha bizol hogy levered az ellenséget, te leszel a király. Akkor a király azt felelte a királynak: - Én leverem az ellenséget, csak parancsold meg a tiszteknek,
