Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)
Sándor István: Sziklához láncolt Gergely
dorn, képzelődik előttem, hogy hogy es folyhatott az le?" Ennek ellenére stilusán átüt feszélyezettsége. Nem a maga környezetének, a természetes meseközönségnek szól s helyenként szemmelláthatóan alkalmazkodni igyekszik hozzám, a lejegyzőhöz. Ilyenkor irodalmias, választékos, csinált stilusu részletek szövődnek egyébként nyelvjárásban szóló, zamatos, színes előadásába. Ha viszont beleéli magát az eseményekbe s elkapja a történet sodra,nyelvezete visszanyeri természetes nyelvjárási zománcát. Viszonyát a történethez az a meggyőződése határozza meg, hogy amit előad, nem mese, hanem valóság. Ezt a felfogását több körülménynyél támasztja alá. Legendás elemei alapján úgy véli, "az egyház nem engedélyezte volna, ha valami nem volna benne a helyén." Másrészt a szöveg maga is val óság-igényű a még azt is megnevezi, "melyik pápa lett" Gergely. Végül sokat nyom a latban, hogy Gáspár Antal a könyvet is ismeri,amely Gergely dolgait előadta. "Vót ott nálunk Józseffalván, aki ezekvei foglalkozott. Az öt magyar falut ő látta el. Elvitte minden községbe, aztán tőle szoktunk venni. Ádám Jancsi vót, józseffalvi. Mikor tízéves vótam, úgy jó ötvenen tul vót má. Többet nem Pestről rendeltek, hanem Egerből." Kérdésemre előadja, hogyan jutott Gergely pápa történetéhez. "Csak egyetlen egyszer olvastam. Nem volt a miénk az a könyv, ugy kapta kölcsön édesapám. Csak ugy olvastam lopva. Tiz esztendős gyermeknek nem volt szabad ilyeneket olvasni. A biblia olvasása - nagy bibliáé is - meg volt tiltva a gyermekeknek. (A bibliát meg tudtam menteni menekülés közbe, megvan most es.)" A Továbbiakban a Gergely-történet tulajdonosát is megnevezij "A szomszédban Illés Ferencék szerettek megvenni mindenféle könyvet. Jó, rendes füzet volt, nem volt verses, csak ilyen elbeszélés. Van ötven esztendeje, hogy olvastam s azóta sem járt a kezembe ilyen könyv." A történet elterjedtségét világosan a felnőttek körére korlátozva állapítja meg Gáspár Antal: "fiatalságnak nem való beszélni, az idősebbek már tudták." E szerint a szöveg szorosabban mint a Gergely történetének mérlegelésére érett felnőttek hagyománya érdemel figyelmet. Meg kell azonban jegyezni, hogy az előadó a történettel kapcsolatban nem nyomja el azt a nézetét,hogy problémája mondvacsinált; hiszen "nem tudta, hogy bün, tudtán kivül követte azt el ugy az aszszony, mint a fia."