Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Sándor István: Sziklához láncolt Gergely

Gergely megköszönte a megaláztatást. S kérte a halászt, hogy rigye el egy olyan helyre, ahol ő mint remete éljen,hogy ott ne járjon senki. À halász erre aszmongya: - Na, éppen tudok egy neked való helyet. Ott nem háborgat senki, csak a cethalakkal beszélgethetsz. Éppen most akarok arra menni halászni, ülj belé a ladikomba. Gergely beleült és a halász elvitte messze bé a tengerbe egy sziklaszigetre. S azt mondta neki: - Ha, itt nem háborgat senki.De hogy te sem tudjál elmenni innét, én ugyanide megkötlek! Egy hosszú láncot elővett és azt a kézire lakatolta a sziklához. És a kulcsot a tengerbe rette. Azt mondta: - Mikor ez a kócs napvilágra kerül, akkor belőled szent ember lesz. Ott maradt Gergely tizenhét esztendeig. Gyükerekrel táplálkozott. Tizenhét esztendő múlva meghótt a római pápa.Pápaválasztás vót készülőbe és az utcán kicsi gyermekek szaladgáltak,azt kiabálva, hogy: - Gergely legyen a pápa! Az egyik főpapnak^kardinálisnak álomlátása volt; - Keressétek fel a sziklához láncolt Gergelyt. Vezeklése lejárt. Méltó a pápai székre! A kardinális előadta az álmát a többi főpapoknak s kérte vélemónyéket. De nem tudták, hol kell keresni. Mindenfelé kezdtek tudakozódni . S elértek a tudakozással abba a faluba is, amelyikben a halász lakott, aki őt a sziklához láncolta. Éppen akkor tért meg a halászatról. Tudakozódnak nála, hogy nem ismer-e egy sziklához láncolt embert és mere van. A halász azt mondja: - [ismertem, de eddig a madarak megették. Amint kiöntötte a halát, látják, hogy az egyik halacska igen fuldoklótt. Fölveszi a halász, fölhasítja a hasát - hát kiesett belőle az a kulcs, amelyet a tengerbe dobott. S akkor felkiáltott; - No, ennek az embernek a bűnei meg vannak bocsátva! És elbeszélte, hogy dobta a tengerbe a kulcsot, mikor a léncot