Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

Sándor István: Sziklához láncolt Gergely

titkukat. ELŐ is adtak a nevelőnek, ami köztük történt. Az elszörnyüködött. Azt a tanácsot adta, hogy a fin - ugy ahogy gondolta - vezeklésttl minjen a keresztesháboruba és a leány maraggyon. Eljött idők Multával a szülés ideje. Nagy titokban tartották. De aggodalmat okozott, hogy mit csináljanak az nj szülöttvei. A neveld a Mózes sorsát szánta neki. Vettek egy kosarat, drága szövetekkel kibélelték és arannyal megkötötték körül. A kicsikét belétették, ellátták élelemnél, lezárták. Még egy irást is csatoltak hozzá. A szöveg igy volt, hogy: - Te keresztén ember,aki ezt a kisdedet megtalálod,vedd gondozásodba. Ezek az aranyak az ő kőtségéért vannak ide. Ne kérdezd, hogy kié, mert titok az ő születése. Annyi azonban megjegyzendő, hogy a nagybátyja az apja és a nagynénje az anyja. ís éjjel a tengerpartra kivitték és ott a tengerbe bevetették. No, a tenger hullámai elringatták a parttői az éj folyamán messze ettől a várostői, egy szigethez közel,ahol valami apátság volt. ís az apát kiment a halászokhoz, hogy vessék ki a hálót. A halász sokáig sikertelenül húzta a hálóját. Azonban egyszer meglátott benne valami ladikot.Kihúzta a martra és mutatta az apátnak. Az apát elvette és kíváncsian felbontotta, ott a halász jelenlétibe. S felkiáltott: - 6 te szerencsétlen gyermek, ki volt az a kőszivü, aki téged ilyen sorsra szánt? Azonban megkapta a levelet, elolvasta s megértett belőle mindent. A halász irást nem tudott, tehát ő nem tudta, hogy mi van a levélbe. Azt kérdezte az apát a halásztól: - Nem vállalnák el a nevelésit ennek a kicsikének? A halász azt felelte. - Van nekem hét otthon, minek venném a nyőcadikat es. De az apát megbiztatta, hogy jó fizetést fognak kapni a nevelésért, és hogy senkinek el ne beszélje, külön megajándékozta. A halász tartotta a titkot, azonban a felesége addig-addig faggatta, hogy honnat van az a gyermek, hogy elmondta neki. Hát a halász lelkire kötte az asszonynak, senkinek sem szabad ezt megtudni! Azt kell mondani,hogy egyik távollevő rokoniknak a gyer-