Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 4. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1959)

TÖRTÉNETI ADATOK - NÉPI IRATOK - Dorogi Márton: Emlékiratok... II. (Paraszti feljegyzések a III. sz. első feléből)

csal egy sorral megterítette, a caries hordásra aég nyireghási igaerők is iderendeltettek, a negyei hatóság erejét kikérve, - as előtt Nagy Tárad felől ha Fest fele aent az utas Bárándtól Kábának kellett menni Kábától as írokhát utján a Makkod odalon Ágota felé+ + + Be a sors kerekei forgandók, jött az 1846-iki szabadság. Ekkor Nábráczki Intal ur rebegett egy kissé, de mint okos ember ő is olyanformán tett, mint Nádudvaron Nagy István eskütt, de ő nem a rossz embereket szelídítette magához, hanem a jóravaló birtokos gazdákat /megjegyzendő, hogy Nádudvaron minél kevesebb volt a tiszta életti gasda, egyik a másikat lopta, ekkor Nábráczki ur jő erős gazdákkal tartva, a nép kegyét akkor is megnyerte, amidőn nagy hazánk fia Kossuth Lajos Ladányon keresztül utazott Nábráczki Antal urnái hált egy éjjel. 1849be, amikor a muszka hadsereg az országba be jött, Debrecenbe is előlegesen becsapott, ezen a tájon nagy felkelést hirdettek, egész éjjel mindig verette félre a torony harangját, hogy aki csak felkelhető öreg és ifjú, kaszával, villával szuronnyal menjen a muszka had visszaszorítására, a lakosság egymást felverte, kit szép szőval, kit kényszerítéssel. Reggel a nagy csoport útnak indult Nádudvar felé. Nábráczki Antal ur előre elkocsikázott s megtudta, hogy a muszka odahagyta Debrecent, a ládányi népfelkelő csapatot a nádudvari határnál találta,visszatérítette, mondván megijedt a muszka, visszavonult. - A népfelkelő csapat között Baranyai Balázs is jelen volt, bosszút akarván állani, ha mások meg nem kapják kezébe a hegyes szuronyt, keresztül döfi Nábráczki Antal urat. Később, amikor megbukott a magyar szabadság Nábráczki Antal ur csatlakozott a némethez, s tanukkal igazolta, hogy a felkelő csapatot, amikor visszatérítette, étet Baranyai Balázs keresztül akarta döfni, igy tehát mint okos ember, a német korszaknak is embere lett, s szolgabirói állást nyert. Később Kraszna vármegyében nagyságos titulust érdemlő hivatalt nyert, de végre 1861. évi zajongáskor hivatalától elbocsáttatott. Közli: Dorogi Márton